Budapest, Te! című előadás zenés városnézésre invitálja a fővárosiakat és a nem budapestieket. Csatlakozzanak az alkotókhoz, fedezzék fel a várost a benne élő emberek történetein keresztül, amelyekhez az elmúlt száz év legnagyobb Budapest-slágerei szólnak. Sorozatunkban pedig ismerjék meg azokat a helyszíneket, amelyek az előadás alkotói számára fontosak, kedvesek! Ezúttal Péter Kata színésznőt kérdeztük.
Péter Katát olyan produkciókban láthatják, mint a Bocs, félrement!, a Szemünk fénye, a Becéző szavak, a Határátlépések és a Családi tűzfészek. A zenés-táncos Budapest, Te! előadás hol drámai, hol meg komikus jeleneteiben sokoldalúságát mutatja meg a színésznő, akivel a Fővám téren találkoztunk. Nem véletlenül, hiszen bármerre nézünk, megyünk, csupa személyes emlék a környék.
„Itt nőttem föl a környéken. A Fővám teret akkoriban Dimitrov térnek hívták, a Fővám körutat pedig Tolbuhin körútnak. A Veres Pálné utcában laktam, és a Váci utcába jártam általános iskolába. A Vásárcsarnokba jártunk vásárolni. Általában az apám intézte a családi nagybevásárlásokat. Mire hétvégén felkeltünk, már az asztalon volt a reggeli, a téliszalámis kifli és a kakaó vagy tea. Amikor pedig elvégeztem a Színművészetit, a tér másik oldalára, az Erkel utcába költöztem” – meséli Kata, aki elárulja, az első csók is itt csattant el, egy Veres Pálné utcai kapualjban, egy Kamra-beli Cseh Tamás-koncert után.
Szerinte a tér sokat változott az elmúlt évtizedekben. A kosz és a hajléktalanok maradtak, de az egykori betonplacc helyén ma játszótér és virágágyások vannak, és megjelentek a gördeszkások is. A tér sarkán található Budapest egyik első gyorsétterme, amiről Katától megtudjuk, hogy korábban hentesüzlet volt gyönyörű csempével. „Ezt a gyorsétterem korábban megőrizte, nagyon szép kék malacok voltak a csempéken – kapjuk az autentikus információt. – Nem tudom, ma megvannak-e még.”
A 2-es villamost nagyon szereti, az egyik kedvenc vonala, ami egyáltalán nem véletlen, mert ahogy ő is megjegyzi, a világ 10 legszebb villamosvonala között tartják számon. „Gyerekkoromban azzal mentünk a gyerekorvoshoz az Akadémia utcába, amikor pedig végeztem és színésznő lettem, a Vígszínházba. Azért is szerettem, mert lehetett bambulni, nézni a Dunát, a hidakat, a Gellért-hegyet, a Várat.”
Péter Kata ma Budán lakik, de amikor erre visz az útja, természetesen egy kicsit másképp dobban a szíve, hiszen ő a városnak ezt a részét nagyon ismeri, ő itt van otthon. „A szüleim eladták a lakást, de akármikor végigmegyek a Veres Pálné utcán, vagy a környéken van dolgom, és direkt kitérőt teszek arra, mindig fölnézek, és végigszámolom, melyik ablak volt a nappali, a hálószoba, az öcsém szobája, az enyém, hogy még mindig ott van az a hőmérő az ablakban, ami már az anyám gyerekkorában is ott volt, mert ő is itt nőtt föl.”
A Budapest, Te! előadásban az elmúlt száz évből hangzanak el dalok, csupa sláger, nem véletlen, hogy nehezen választ Kata kedvencet. Némi töprengés után a Pesti polgárt mondja, Rejtő Jenő, Nádassi László és Wolf Péter szerzeményét a szellemes és kemény szöveg, a jó zene, a végig benne levő, de sokáig visszafogott erő miatt.
Kata szerint Budapest egy lehetőségekkel teli város, hiszen kiválóak az adottságai, de számára elsősorban azt jelenti, amit egy szülőváros tud jelenteni az embernek. Azt a különös, semmihez nem fogható érzést, ami még egy jó élményekkel teli nyaralás után is a hatalmába keríti az embert, amikor hazaér.
