Budapest, Te! című produkciónkkal zenés városnézésre invitáljuk a fővárosiakat és a nem budapestieket. Csatlakozzanak hozzánk, fedezzék fel a várost a benne élő emberek történetein keresztül, amelyekhez az elmúlt száz év legnagyobb Budapest-slágerei szólnak. Sorozatunkban pedig ismerjék meg azokat a helyszíneket, amelyek az előadás alkotói számára fontosak, kedvesek! Radnay Csilla a XI. kerületbe, a Feneketlen-tó két partjára invitálja önöket.
Az Orlai Produkciós Iroda nézői Radnay Csillát a Férjek és feleségek című előadásunkban láthatják, korábban pedig játszott a Hairben és A Furában is.
A Budapest, Te!-re jellemző az az egyedülálló pesti humor, amit Csilla szerint más városban nem találnánk meg, ehhez azonban kellenek az örömeink, a bánataink, az a világlátás, amiből a keserédes hangulat táplálkozik. Ezt a hangulatot az előadásban elhangzó Cseh Tamás-dal, az Aluljáróérzés is tökéletesen elkapja, amit Csilla a számára legkedvesebbnek említ.
„Ide születtem – kezdi a történetet. – A Kosztolányi téren nőttem fel, a nagyiék pedig a Villányi úton laktak.” Csilla életében éppen ezért a Feneketlen-tó olyan adottság, ami volt, van, lesz, jelenti ki megfellebezhetetlenül. Fontos határterületnek is számított, hiszen ez választotta mindennapok és a kevésbé mindennapok világát, otthonról a nagyszülőkhöz sétálni és tőlük hazamenni a Feneketlen-tó mellett képletesen az átkelést jelentette.
Csilla teljesen autentikusan tud beszámolni a tó körüli változásairól. Ma már van itt futópálya, szabadtéri edzésre alkalmas eszközök, és ami mi teniszpálya, az ő gyerekkorában telente korcsolyapályaként üzemelt. A fák pedig az évek alatt nagyobbak lettek, ami a tó környékét sokkal romantikusabbá tette. „Ez a tó lehetne máshol is, hiszen csak egy tó – mondja, majd gyorsan hozzáteszi, hogy mégsem, ez a tó csak itt lehet. – Az emberek életét végigkíséri, akik itt róják a köreiket. Ez a miénk.”
A Duna által idehordott agyagot használták a környékbeli téglagyárak, a kitermelés közben pedig feltört a talajvíz, így jött létre a tó, meséli Csilla, akitől megtudjuk, hogy a Feneketlen-tóhoz sok történet fűződik. Már a neve is, a feneketlen egy népmesei jelző, jegyzi meg, és a 20. század elejéről tragikus kimenetelű történeteket említ, a későbbi időkből pedig az idősebb ittlakók emlékezetében ma is élénken élő beragadt munkagépeket.
De Csillát valami egészen más dolog foglalkoztatja a tó kapcsán. „Számomra az a legnagyobb titok, hogy hova lett az a fekete kiskacsa, amit én etettem. Valószínűleg ma már sehol nincs, de sokáig kerestem gyerekkoromban.”
