Január 13-án lépett először színpadra Dékány Barnabás a Válaszfalakban Ben szerepében. A szerepátvétel nehézségeiről és az első elste izgalmáról kérdeztük.
Mi a nehéz/kihívás egy szerepátvételnél? Korábban vettél már át szerepet? Hogyan kért föl Tibor erre, és hezitáltál-e? Hogyan készültél?
Tiborral beszélgettünk a szerepről, amikor színészt keresett rá, és arra jutottunk, hogy alkatilag, idegrendszerileg passzol hozzám. Izgultam, persze, de nem volt kérdés, hogy vállalom, nagyon örültem a lehetőségnek. Rengeteget tanultam a szöveget, hogy kellően beüljön, a lakásomon többször lejártam a jeleneteimet. Beugrásom volt már, az egy hasonló helyzet, viszont mivel itt nem egyszeri kalandról volt szó, hanem innentől én játszom Briant, a próbákon az is kiemelten fontos volt, hogy minél inkább magamból fogalmazzak.
Mit gondoltál korábban a Válaszfalakról, és mit gondolsz most, hogy már benne vagy?
Egy jól működő vígjátéknak tartom, aminek úgy sikerült megtalálni a sajátos, fanyar humorát, hogy közben a konfliktusok, feszültségek sem vesztek el. Ez egy szerencsés együttállás. A nézők is értékelik, szeretik, ahogy a színészek is láthatóan élvezik a dolgukat. És most már én is az enyémet. Hálás helyzet részt venni benne.
Általában - egy normál hathetes próbafolyamat után - mennyi idő, amíg a tied lesz egy szerep? Szerinted most mennyi lesz?
Ez mindig szerepfüggő. Szeretek ellentmondásos, konfliktusos jellemű embereket játszani, akiket nem olyan egyszerű elkapni, és akiken keresztül előadásról előadásra lehet hangokat, állapotokat keresgélni, és erre a Válaszfalakban is van lehetőségem. Nagy vonalakban, dinamikákban és viszonyokban már értem és érzem a feladatomat, a finomhangolás pedig innentől kezdődhet.
Milyen volt a január 13-i este? Babonás vagy-e, mert péntek 13. volt? Másképp izgultál előadás előtt, és másképp mentél haza, mint egy átlagos, már bejátszott előadás előtt/után?
Eddig valamiért külön volt a fejemben, hogy péntek is volt, meg 13-a is, és bár nem vagyok babonás, de az biztos, hogy boszorkányos este volt. Természetesen jobban izgultam, mint egyébként szoktam, de ahogy beléptem a színpadra, ez átalakult játékenergiává, és sokkal felszabadultabb voltam, mint számítottam rá. Megkönnyebbülten mentem haza, és várom a következő előadást.
