Az Orlai Produkció legújabb bemutatója Egri Márta és zenekarának előadása lesz az Átrium Film-Színházban (régi Május 1. mozi). Az Kalauz Jutka című produkcióban az ötvenes évek elevenednek meg az Átrium egészen különleges atmoszférájú közegében. Az előadásról Egri Márta mesél.
A Kalauz Jutka esetében úgy tűnik, hogy a téma és a helyszín, az egészen különleges art deco stílusú Átrium Film-Színház nagyon jól illenek egymáshoz. Ez, hogy volt: a helyből következett a téma, vagy volt egy téma és ahhoz kerestek helyet?
Egri Márta: Az utóbbi. Megvolt a témánk, amit elmondtam Orlai Tibornak, aki mögénk állt, segített és keresett helyszínt. Azt hiszem, tényleg nagyon jó teret sikerült hozzá találni. Az ötlet Böhm Györgytől származik, akivel régóta ismerjük egymást még a Vígszínházból. Az utóbbi 4-5 évben többször dolgoztunk együtt: a Karinthy Színházban az Eredeti helyszínt, a Művészetek Palotájában a Bernarda Alba házát csináltuk együtt.
Ritkán szokták előszedni az ’50-es évek zenei világát, annak valahogy még nincs reneszánsza.
Egri Márta: Majd lesz! Nagyon izgalmas zenei világa van ennek a korszaknak, a Kalauz Jutkához például Major Tamás írt dalszöveget. Annak idején Felekiné Gáspár Anni készített egy festményt, ez elevenedik meg a szórólapon is: egy füttyös kalauznő egy sárga villamos lépcsőjén. Ezek emblematikus művek és Ők emblematikus művészei ennek a kornak.
Mit takar az est szokatlan műfajmegjelölése: zenés „pitypalatty”?
Egri Márta: Bár nincs konkrétan megírt színdarab és sok a zene, de én színésznő vagyok, nem énekesnő, és egy szerepet játszom az egész este folyamán. Heilig Gábor vezeti a négytagú zenekart, ami nagyon színvonalas produkciót ígér. Vele is régóta ismerjük egymást, egyszer már dolgoztunk is együtt.. Biztos voltam benne, hogy ezt az estet is vele szeretném létrehozni.. Vele és Gátos Ivánnal. A dalok közötti szövegek korabeli újságcikkekből származnak, az akkori Nők Lapjából és a Kincses Kalendáriumból. Teljesen autentikus anyagok. Valamihez persze Gyuri hozzáírt, illetve kiegészítette őket, de az ezekben megjelent versek, olvasói levelek adják a szöveg gerincét.
Mitől különleges ez az ’50-es évek?
Egri Márta: Az ’50-es évek „hurráoptimizmusát” szeretnénk megmutatni, Mindenki boldog és vidám volt –mert annak kellett lennie. Közben mindent úgy kellett csinálni, ahogy megszabták, nem lehetett letérni a kijelölt útról. Készült az új ötéves terv és hajrá! Sok millió ember leste Sztálin és Rákosi elvtárs minden szavát. Persze ez a múlt. „A film kitalált történet alapján készült, a valósággal történő egyezése csupán a véletlen műve.”
Vannak emlékei erről a korszakról?
Egri Márta: Nem igazán. Én akkor születtem. A forradalomról emlékfoszlányaim vannak. Lent voltunk a pincében, egész nap játszottunk, de ez csak nekünk gyerekeknek volt olyan izgalmas. Ez a „hurráoptimizmus” nagyon érdekes egyébként: a szövegek és a dalok viccesnek tűnhetnek, de átgondolva már nem is annyira azok. „Boldogulás útját egyre többen járják, Bölcs Rákosi Mátyást követik és pártját, a jövő még szebb lesz, ez volt csak a kezdet”. De senki ne gondoljon valami mély drámára, mert megmondom előre, hogy itt nem lesz semmiféle szenvedéstörténet! Móka lesz és kacagás.
Az ötvenes évekről az embernek azért mégis eszébe jut a Rákosi-korszak.
Egri Márta: A Széchényi Könyvtárban elolvastam korabeli újságokat és közben rájöttem, hogy engem nem ez érdekel. Azt tudjuk, azt tanultuk történelemórán. Engem az érdekel, hogyan éltek az emberek. A hétköznapok. Ekkor jutott eszembe a Nők Lapja és a Kincses Kalendárium.
Énekelte már ezeket a dalokat?
Egri Márta: Nem, most fogom először. Nemlaha György zenei szerkesztő adott nekem rengeteg kottát, azokból válogattuk ki végül az elhangozó dalokat. Összesen huszonkilenc dalt hallhatnak,
– de ne aggódjanak a kedves nézők, ez az időutazás csak 90 perc.
