A lényeg nem az előadásra szánt téma és nem is az eladásra szánt gyógyíró, hanem a kóros elhízásban szenvedő Fibinger maga.
Az étkezés ártalmasságáról 2011-ben jelent meg Parti Nagy Lajos tollából, és hat évnek kellett eltelnie, mire színpadon is bemutatták. Habár eredetileg olvasásra, nem pedig színházi előadásra szánt műről van szó, lényegében egy monodrámáról beszélünk. Amely ráadásul eleve egy előadáshelyzetet imitál, még ha nem is színházi produkcióét, hanem egy vidéki művházban előadott, termékbemutatóval egybekötött furcsa performanszét. Ezért, mondhatni, Parti Nagy szövege kínálja magát a színpadra, így már csak egy a szerephez illő színész kellett, akit sikerült is megtalálni Mészáros Máté személyében.
Az előadónak, Fibingernek az étkezés ártalmasságáról és a magyarság táplálkozásáról kellene beszélnie, ha nem éppen most bukna ki belőle, hogy elege van mindenből: élettársából és menedzseréből, Ilikéből, a művház Margitkájából vagy Dzseniferjéből, saját súlyfeleslegéből és az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíróból, a méregtelenítő csodaszerből, ami valójában „kannás Unicum”. Az előadást így folyamatos kiszólások, káromkodások, bosszankodások díszítik, de úgy is mondhatnánk, előbbi díszíti ezeket, hiszen a lényeg nem az előadásra szánt téma és nem is az eladásra szánt gyógyíró, hanem az obezitásban, azaz kóros elhízásban szenvedő Fibinger maga.
Mészáros Máténak nem kellett nagyon átalakulnia a szerep kedvéért: a nagy pocak adott, ahogy a színészi talentum is, ami ahhoz kell, hogy másfél órára rá szegeződjön minden tekintet. Feladata annál is nehezebb, mert a Parti Nagy-féle roncsolt, olykor direkt kínos szóviccekkel tarkított nyelvezetet valóban élő, beszélt nyelvként kell hitelesítenie, a figura saját nyelveként, ami maximálisan sikerül is neki. Ami olykor a könyvet olvasva túlzásnak tetszik, az itt tökéletesen megtalálja a helyét – azt kell mondjam, érdemesebb a szöveget Mészáros Máté előadásában meghallgatnunk, mint elolvasnunk.
A textus egyébként számos izgalmat tartogat: idézetek a magyar költészet legjavából, mélymagyarkodó kiszólások és persze a Parti Nagytól megszokott szóalkotások. De azt is megtudhatjuk, hogy a magyarság táplálkozása egyidős a magyarsággal, és hogy nem sokban különbözik a nem magyarság táplálkozásától, talán csak annyiban, hogy a magyarság fogsora vagy hiányos, vagy kivehető, így a magyar gyomornak többet kell emésztenie egy svéd vagy német gyomornál.
Az Orlai Produkciós Iroda Znamenák István rendezésében ismét egy kiváló monodrámával bővítette a maga és a Jurányi Inkubátorház repertoárját. Táplálkozáskutatóknak nem ajánlott, mindenki másnak igen.
