Április 10-én mutatja be az Orlai Produkció Bozsik Yvette rendezésében a Minden ötödik órában című előadást az Átrium Film-Színházban. A darabban táncosok és színészek közösen dolgozzák fel a családon belüli erőszak témáját. Rába Roland színész beszélt a készülő produkcióról.
Az általad rendezett Kramer kontra Kramer is a családon belüli szerepekkel foglalkozott, most, a Minden ötödik órában produkcióban színészként még konkrétabban a családon belüli erőszak témájával dolgozol. Te keresed a témát?
Nem, belekeveredtem megint... Nem én kerestem a témát, de talán a családjogi törvény körüli vita miatt is jobban előtérben vannak ezek a kérdések.
Hogy kerültél a produkcióba?
Orlai Tibor hívott fel, hogy lesz egy ilyen előadás, és mivel ebben az időszakban éppen nem próbáltam semmit, szívesen csatlakoztam hozzájuk. Ez az előnye a szabadúszásnak... Érdekelt a dolog, mert Bozsik Yvette-tel nem dolgoztam még, Fullajtár Andreával pedig nagyon régen nem voltunk egy színpadon. De a feladat is érdekelt, mert egyáltalán nem egyszerű. A családon belüli erőszakot nem lehet egy az egyben feltenni a színpadra. Ami most alakulóban van, az inkább egyfajta demonstráció.
Azért, hogy felszínen maradjon a probléma?
Hogy egyáltalán foglalkozzunk ezzel. Az előadásra készülve jártunk a NANÉ-nél (Nők a Nőkért Egyesület), ahol beszélgettünk egy munkatársukkal, aki egészen döbbenetes dolgokat mesélt. Itt Magyarországon vagy így vagy úgy, de mindenki üti a nála gyengébbet. Aztán az ember utánagondol, hány olyan ártatlannak tűnő viccen nevet, ami szexuális erőszakon alapszik, és akkor rájön, hogy milyen mélyen és észrevétlenül van jelen a mindennapokban is a téma. A szakemberek azt mondják, valahol itt kezdődik minden.
Nem csak magyar probléma ez, sok nyugati országban is teljesen evidens, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak, mint a férfiak. De ez semmi. Azzal találkozni, hogy a gyerekét egyedül nevelő apának könnyebben adnak munkát, mint a gyereket egyedül nevelő anyának, teljes képtelenségnek hangzik. Pedig ebben a helyzetben a férfit szorgalmasnak és nagyobb munkabírásúnak, a nőt pedig gyengének látják, aki folyton otthon fog maradni a gyerekével. És ez a nonszensz sokszor ijesztően logikusnak hangzik.
Ez már nem is a családon belüli erőszak kérdése, hanem inkább a társadalmi sztereotípiáké.
A kettő nagyban összefügg, de hozzátartoznak a megszokott konfliktuskezelési taktikák is. Nálunk teljesen természetes, hogy ha nem tudjuk kezelni a konfliktust, akkor fenyegetünk és ütünk. Az előadás megpróbálja felvázolni azokat a férfi-taktikákat, amik működtetik ezeket az erőszakos mechanizmusokat – és itt nem csak a tettlegességre kell gondolni, mert nagyon sok formája van a családon belüli erőszaknak és ezeket mind szeretnénk valamilyen formában megmutatni.
