Tíz éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Máté Gábor egykori színészosztálya, amelynek tagjai azóta nyaranként új produkcióval állnak elő. Az osztály tagjait feldolgozó sorozat második alanya Szandtner Anna volt.
10 éve kezdtétek a zsámbéki előadásokat. Nem tűnik nagy időnek, de elég meghatározó időszak egy ember életében. Visszatekintve erre az elhatározásra, hogy minden évben egymást fogjátok feldolgozni, ami tizennégy évnyi kötelezettséget jelent…
Szandtner Anna: Nem tizennégy, hanem tizenöt! A végén Gáborról is csinálunk majd egy előadást! Erről is volt szó. Persze nem biztos, hogy ő is akarja…
Akkor ez egy tizenöt évre előre szóló elhatározás. Te hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Hogy született ez az egész?
Szandtner Anna: Mindannyian máshogyan emlékszünk erre. Én például nem voltam ott, amikor az ötlet megszületett. Nem is igazán tudom, kik voltak ott, Járó biztosan… Ott volt?
Ő már a sorsolásról mesélt, azon biztosan ott volt, némi megelőző kétséggel…
Szandtner Anna: A lényeg, hogy az ötlet megszületésekor szinte biztosan nem voltam jelen, de aztán közprédává lett téve a gondolat. Nem volt fogadalom, vagy eskütétel, egyszerűen csak egy jó ötletnek tűnt. Olyannak, hogy legalább nem kell minden évben azon gondolkodnunk, hogy miért is jövünk össze, hanem van egy állandó apropó. Azt talán mondanom sem kell, hogy azért volt bennünk kétely az ötlettel kapcsolatban. Egyrészről van ebben valami öntetszelgés. Ha én látnék egy osztályt, akik magukról csinálnak előadást, nekem biztosan nagyképűnek tűnnének, azt gondolnám, hogy csak magukkal vannak elfoglalva. Közben mégis jó dolognak, sőt kézenfekvőnek tűnt, mert hát mi másról beszéljünk mi, színészek, mint önmagunkról és önmagunkon keresztül a világról. Olyan témát, ami tizennégy embert egyszerre foglalkoztat, nemigen tudsz találni. Az a jó, hogy ezen keresztül bármiről lehet beszélni. Most például egészen másról fogunk, mint tavaly. Az is jó, hogy mindig van egy főszereplő, akinek nagyobb feladat jut, mint a többieknek, sőt valamilyen irányító szerepet is kap, mármint ha vállalja. Mert nem mindenki vállalja. A legutóbbi nyáron Péter Kata például nagyon odarakta magát, nem volt kérdés, hogy nagyon szeretne megmutatkozni. Én például sokkal visszafogottabb voltam, inkább arról volt szó, hogy a többiek hogyan látnak engem.
A teljes interjú a 7óra7.hu oldalon olvasható el.
