Óriási sikerrel mutatták be a Belvárosi Színházban a Mindent Éváról című darabot, melynek főszerepében Hernádi Judit eddigi egyik legjobb alakítását nyújtja.
Ezúttal Pelsőczy Réka rendezte a filmről, és színpadról is ismert darabot, melyhez Zöldi Gergely fordított új szövegkönyvet. Senki sem mondta, hogy könnyű Bette Davis után eljátszani egy olyan szerepet, melyben ráadásul színésznőt kell alakítania a színésznőnek. Hernádi viszont mindig is bátor volt. Szerencsénkre. Bátor, és okos, de mindez semmit sem érne, ha nem lenne tehetsége. Senkihez sem hasonlítható, mert ő maga már fogalom. Érdekes ez, hiszen minden mozdulatát, hangját, rezdülését ismerjük, mégis mindig tud meglepően új lenni. Búg, és pillát rebegtet, mindeközben olyan mélységes fájdalom csillan meg a tekintetében, hogy a néző csak ül, és hálálkodik, amiért jegyet váltott az előadásra. Ahogy a szünetben mondta valaki a színház előtt dohányozva: "Tanítani kellene ezt a nőt a Színművészetin!" - Van ebben igazság. Vagy legalábbis elzavarni a színpadra vágyó lányokat erre az előadásra. Üljenek csak le, és nézzék, mit csinál a Hernádi! Varázsol! Én magam kifejezetten bírom az ő játékát, és megyek is, ha játszik valahol, de bevallom, utoljára a kilencvenes évek derekán láttam őt ennyire jónak, az Utazás az éjszakába című dráma anyaszerepében. Azt is megnéztem zsinórban vagy ötször, és így lesz ez most is...
A színésznő így vallott a bemutató előtt: - Az izgatott, hogy megértsem a szerepet és jól játsszam el. A színész érzi, mikor sikerült megfelelő állapotba kerülnie és mikor adós még. A színház mozgó dolog, a pillanat művészete. Attól, hogy bemutatunk egy előadást, nem jelenti azt, hogy teljesen készen van a produkció. Mindig van valami, ami átalakul, jobbá válik, vagy éppen elveszíti a jelentőségét. A színészek folyamatosan foglalkoznak, gondolkoznak a szerepeiken. Úgy érzem, Margó megfejtésében jelenleg 90 és 100 százalék között járok. Biztos vagyok benne, hogy a későbbi előadások során is rá fogok még jönni új vonásokra.
Ha valaki nem látta volna az Oscar-díjas filmet, a sztori röviden: Van Margó, az ünnepelt színpadi színésznő, aki veri az ötödik ikszet, de bomba teste van, ráadásul ragyog a színpadon. Otthon nem mindig ragyog. Retteg attól, hogy elhagyja majd a nála fiatalabb pasija, aki mellesleg sikeres rendező. Ebbe a helyzetbe lép be Éva. Első blikkre egy nyomorult sorsú lánykának tűnik, akinek az ad életkedvet, hogy minden este beül a színházba, és bámulja Margót. A lány egészen közel kerül a színésznőhöz, és annak sleppjéhez, aztán lassan kimutatja a foga fehérjét, és kiderül, hogy míg Margó a színpadon játszik, addig Éva a való életben visel maszkot. Rejteget valamit...
Zöldi Gergely meghagyta az eredeti színdarab vázát, szinte semmit sem írt át, de frappáns, finom szófordulatokkal színezte azt. Pelsőczy Réka nem akart valami gigantikus dolgot rendezőileg, hagyta, hogy a sztori vigye a nézőt, és hagyta játszani a színészeit. Hernádi mellett Kovács Patrícia a másik főszereplő. Láttuk őt már mindenféle szerepben, ezt is ügyesen megoldja, csak éppen az a kis szikra nincs meg benne, amitől nem akarom, és nem tudom majd elfelejteni az alakítását. Szikszai Rémusz, Mészáros Máté, Márton András, Egri Márta, és Rujder Vivien látható a további szerepekben. Pontosan, szépen kidolgozott karaktereket hoznak, és láthatóan örömmel dolgoznak, ami a játékukon is meglátszik. Jó őket látni.
Beszéljünk még kicsit Bercsényi Péterről is! Eddig főként bábszínészként ismertük, bár itt-ott láthattuk, hogy bábok nélkül is érdemes rá odafigyelni. No, ez a Bercsényi az, aki elsőként lép színre a Mindent Éváról új előadásában. Nőként! Mármint transzvesztitaként. Ott van is két perce a nézőnek arra, hogy elgondolkodjon, hogyan lett a harmadrangú primadonnából öltöztetőnővé fonnyadt szereplőből ezúttal ringó csípejű travi. És működik. Hogy működik-e? Pelsőczy olyan finoman pengeti a Bercsényi nevű hangszer húrjait, hogy ajándék minden perc, amit a színpadon tölt!
Hálás voltam még a rendezőnek azért, hogy ennyire pici térben, aligdíszletben mozgatta a színészeket. Eleinte zavaró, hogy a "tükrök mögött" csak halkan, és torzítva halljuk a hangokat, de az autós jelenet ötletessége még emiatt is kárpótolt. Köszönjük tehát Orlai Tibornak, hogy ismét ügyesen nyúlt valamihez, amiből nagy siker lesz, Pelsőczy Rékának, hogy megteremtette ezt a játékot Hernádi Judit számára, akinek végül azt köszönjük, hogy ő maga Hernádi Judit.
