Miután az ősszel megszületett Kovács Patrícia kislánya, most a Manna Produkció és az Orlai Produkciós Iroda közös előadásaiban, a Francia rúdugrásban tér vissza színpadra, és újból ő lesz látható a Kramer kontra Kramerben is.
Hiányzott már a színpad? Volt, hogy titokban szövegkönyveket olvasgattál otthon?
Kovács Patrícia: Nem hiányzott. És hogyha azt kérdeznéd, hogy vágyok-e vissza, akkor azt mondanám, hogy ez nem vágy. De úgy érzem picit szükségem van rá, hogy magam legyek. Körülbelül egy éve nem vagyok már színpadon, mert annyira jó időben jött ez a baba, annyit dolgoztam előtte, hogy szerettem volna a terhességemet teljes egészében kiélni és nem azzal foglalkozni, hogy hogyan dugdosom el őt a különféle jelmezek alá. Ezért viszonylag korán leadtam a szerepeimet. Illetve egyetlen egy munkám volt nyáron az osztályommal, az AlkalMáté Truppal, a Száraz Dénes című előadás, de az másik fajta munka, ott bele lehetett írni, hogy terhes vagyok, mert saját magamat játszottam. Úgy képzelem, hogy nekem az lesz pihenés, ha egy-egy olyan szerepet, ami régóta játszom, azt vissza tudok venni, a jövő évadig próbálni nem fogok. Kicsit rehabilitálom a színésznőt.
Hogy készülsz arra, hogy újra színpadra állj?
Kovács Patrícia: Igazából olyan nagyon készülni nem kell, mert a Kramer kontra Kramert és aFrancia rúdugrást is nagyon sokszor játszottam. Mindegyikből lesz egy-egy szövegösszemondó és lejáró próbám az aznapi előadás előtt, de ennyi. Ezek a szerepek szerencsére már nagyon belém ivódtak. Azt hiszem gördülékenyen fog menni a visszavételük.
Gyereknapra pedig felújítom Bíró Kriszta segítségével a tavaly már elkészült Királylányok és királyfiakat. Ez egy gyerekeknek készült darab Boldizsár Ildikó meseterapeuta írásai nyomán. Nyitrai László zeneszerzővel ketten a gyerekeket szervesen bevonva próbálunk meg az élet nagy kérdéseiről beszélni.
Megnézted a két darabot úgy, hogy nem te játszottad a szerepeket?
strong>Kovács Patrícia: Mindegyik szerepemnél, azoknál is, amiket nem veszek vissza, eleinte terveztem de aztán nem néztem meg. Azt hiszem ez így volt a legjobb. Mindegyiknél ott voltam a beugrásoknál és segítettem. Többször ugrottam már be, amikor Schell Judit babát várt, akkor a Nemzetiben vettem át a szerepeit, Ónodi Eszter egyik szerepébe a Katonába a Vígbe Danis Lidi helyére. Sok segítséget kaptam tőlük a próbák során a szerepeket tanulva, értelmezve, aztán az előadásokat ők sem nézték meg. Én sem mentem el megnézni Péterfy Borit, amikor a Kramert átadtam neki, mert az éreztem, hogy nem akarom őt ott bármilyen értelemben zavarni. Ne érezze azt, hogy ragaszkodom a szerephez, vagy felügyelni akarom, hogy ő hogyan csinálja. Az én dolgom az volt, hogy átadjam minden tudásomat a darabról és ő utána Rába Roland rendező felügyelete mellett szabadon játsszon ezzel az alakkal.
Nem lesz nehéz összeegyeztetni az anyát színésznővel azokon az estéken, amikor játszol?
Kovács Patrícia: Nehéz és megterhelő, logisztikailag az egész családot érintő feladat, ez nem kérdés. Az hogy este ott tudjak állni a színpadon, nem tudna létrejönni, ha nem támogatna a család teljes mértékben. Színésznő kollégáim azt mondják, hogy fontos egy kicsit visszamenni, szépen lassan, fokozatosan, mert nagyon jót tesz a színésznőnek is, meg az anyának is, de hosszú távon ez tesz jót a babának is. Ezt most nagyon nagy meggyőződéssel mondom, talán magamat is győzködöm közben. Minden érintett barátnőm azt mondja, hogy bár furcsán hangzik, nagyon jó anyaság közben, amikor egyszer csak felmegy a függöny és kicsit ott lehet állni a színpadon.
