Peter Shaffer világhírű darabját, az Amadeust június 18-án mutatta be az Orlai Produkciós Iroda Szikszai Rémusz rendezésében, Zöldi Gergely új fordításában, valamint Kulka János és Keresztes Tamás főszereplésével. A Belvárosi Színház színpadán az okos rendezői megoldások, valamint a nagyszerű színészi alakítások szerencsés találkozása valósul meg. A Kultúrgengszterek ajánlója következik.
Az Amadeus sok tekintetben ziccer darab. Egyrészt rendelkezik egy érdekes, izgalmas történettel: A csodagyereknek számító virtuóz, Wolfgang Amadeus Mozart Bécsbe érkezik, ahol rögtön felkelti az udvari zeneszerző, a nagyságra és elismerésre vágyó Antonio Salieri ellenszenvét. Nagyon különbözőek, mégis egyformák, ugyanis Salieri az egyetlen, aki rögtön meghallja Mozart műveiben az isteni szépséget. Innentől kezdve azonban ő akar lenni az a személy, aki közvetíti a gyönyörű dallamokat, és célja elérése érdekében bármilyen eszközt képes bevetni...
Másrészt ha valaki az Amadeus színpadra állítására adja a fejét, meg kell küzdenie olyan elődökkel, mint Miloš Forman 1984-es, legendás Oscar-díjas filmje, vagy a Shaffer mű korábbi színpadi változatai. (Jómagam a 2009-ben bemutatott kecskeméti Amadeust láttam a Thália Színházban, Kőszegi Ákos és Szemenyei János főszereplésével, Bagó Bertalan rendezésében. Maradandó élmény volt. - A szerk.) Orlai Tibor producer és alkotói gárdája tehát egy olyan művet választott, amely ha jól van összerakva, a mennyekbe viheti a nézőt, de akár nagy csalódást is okozhat. Szerencsére az első verzió következett be, hiszen a Belvárosi színpadán egy újszerű, átgondolt rendezést tekinthetünk meg kiemelkedő művészi alakításokkal társulva.
A szó, mely először eszembe jut a darabról a kettősség, és itt most nem feltétlen Mozart és Salieri párosára gondolok. Persze az előadás dinamikáját kettejük kapcsolata hordozza, mégis első sorban a rendezés adja meg számunkra az intimitás és a grandiozitás egyidejűségét. Szikszai Rémusznak sikerült a Belvárosi Színház aprócska színpadára egy olyan kamaradarabot varázsolnia, ami mégis szinte szétfeszíti a teret és a zene, valamint a színészi alakítások erején keresztül elrepít minket a 18. századi Bécsbe, a muzsikusok városába. Egyszerre kapunk rálátást a történetre külső szemlélőként, és vonódunk be mi magunk is Mozart zseniális műveinek keletkezésébe, életének ünnepelt vagy épp nyomorúságos pillanataiba.
A díszlet és a jelmezek (Varga Járó Ilona és Kiss Julcsi munkái) ugyanezt a kettősséget mutatják. Végig egy kissé elvont, abszurd idősík adja a keretet a történethez – Salierit a bolondok házában kezelik –, emellett a klasszicista korstílus mind a tükrös díszletben, mind a félig modern, félig korhű jelmezekben megjelenik. A különleges hangulatot erősíti, hogy a kisebb szerepekben ugyanazok a színészek váltják egymást, méghozzá nagyszerűen (Egri Márta, Fodor Tamás, Tamási Zoltán). Nincs tehát rossz vagy oda nem illő alakítás, csak nagyon jó és egyszerűen jó.
Meg kell, hogy említsem Murányi Mártát, aki a klasszikus operai hangzást képviseli a darabban, emellett színészileg is meggyőző. Kaszás Gergő II. József császár szerepében briliáns, Lovas Rozi Constanze-ja friss, üde, mégis kellően mély szerepmegformálás. Az előadás két tartóoszlopa természetesen a Salierit alakító, mindig zseniális Kulka János, és az általam színpadon először látott, Mozartot megformáló Keresztes Tamás. Kettejükről külön oldalakat tudnék írni, leginkább látni kell, amit a színpadon nyújtanak. Kulka végig magabiztosan hozza a gyötrődő, mélyen vallásos majd Istent megtagadó, önnön bűnébe és gőgjébe belebolonduló udvari zeneszerzőt, míg Keresztes néha ennél is többet mutat. Végig sokoldalú Mozart, viháncol, dühöng, bohóckodik, meghunyászkodik, gyötrődik, és természetes zseni. Hozza a zseniknek azt a végtelen kiszolgáltatottságát, amit csak az érthet meg, aki kiválasztott. Cipel egy olyan adottságot, amit ha nem kezelnek jól, vagy a körülmények nem megfelelőek, fel tudja őrölni hordozóját. Elképesztő megvillanásai vannak, ami Kulka zsenijével párosulva, valamint a rendezés prózai és zenei elemeinek összhangjában különleges élményt ad.
Az Orlai Produkció Amadeusát azoknak is ajánlom, akik még semmilyen formában sem látták Shaffer művét, és azoknak is, akik már igen, mert egy merőben új élmény fogja őket érni. Mai, friss, elvont, mégis tradicionális értékeket vonultat fel az előadás, amiért mi, nézők nem lehetünk elég hálásak. És természetesen Mozart az, akinek meg kell köszönnünk, hiszen éteri művei teljesen átszövik a róla szóló, (talán) megannyi igazsággal teli fikciót.
