Szikszai Rémusz három szerepet is játszik Závada Pál Jadviga párnája című regényéből készült előadásban. Az előadásról kérdeztük.
- Sokfelé felbukkansz, vidéki kőszínházban, független társulatokban és nem csak színészként, hanem most már rendezőként is. Hogyan kerültél bele a Jadviga párnája stábjába.
Szikszai Rémusz: Azt tudni kell, hogy a darabnak egy másik élet volt tervezve. Eredetileg az Új Színházban akarták bemutatni. Engem nagyon régről ismer Závada Pál és amikor szóba került, hogy lesz ez az előadás, akkor megkérdezte, hogy lenne-e kedvem játszani benne. Az Új Színházból azóta más lett, de úgy néz ki, hogy ez a darab sok mindent túl tud élni.
- Többen említették már, hogy ez inkább kísérleti jellegű előadás lesz.
Szikszai Rémusz: Feltétlenül. És minden tiszteletem ebből a szempontból Orlai Tiboré, hogy ezt bevállalta. Hiszen tudom, hogy ő erősen más műfajú produkciókat szokott létrehozni. Az az igényes szórakoztatásról szól, miközben ez mindenképpen egy kicsit más. Ezt mi is érezzük, és nekünk is frászunk van attól, hogy hogyan fog majd működni – remélem venni fogják a nézők. De mindenképpen fantasztikus dolog, hogy Orlai ennek teret ad.
- Sokan játszotok benne több karaktert, miközben kar-szerű szerepetek is van.
Szikszai Rémusz: Mindannyian több szerepet játszunk Ónodi Esztert és Pál Andrást kivéve. Én az I. világháborúról szóló részben Gyurkovics kapitányt alakítom, aki rá akarja venni Ondrist, hogy spionná váljon. Aztán egy Kurilla nevezetű ávós tisztet, aki 1954-ben az utolsó generációs Misót szorítja az ajtóhoz és mesélteti el vele a napló felét. Ezen kívül még Mikit, Ondris zsidó barátját is én alakítom. Van két olyan szerepem, amik egymásból fakadnak, két különböző korban és van egy harmadik, ami ezeknek a szöges ellentéte. A kar mindig jelen van mint háttér. Tulajdonképpen az a szerepe, hogy reagáljon az eseményekre, kicsit olyan mint az antik tragédiákban.
- Mitől különleges az előadás?
Szikszai Rémusz: Egyrészt a zenétől, másrészt Ladányi Andrea koreográfiáitól, harmadrészt a Czigler Balázs tervezte tér, amiben játszunk is nagyon izgalmas, valamint a történetfűzés is eltér a megszokottól. Ez egy hihetetlenül nagy regény – képtelenség lenne egy az egyben színpadra vinni. Hargitai Iván kiválasztotta azt a rétegét, ami számára a legérdekesebb és arra fűzi fel a történetet: egy párkapcsolatra és arra, hogy mit bír ki egy szerelem és hogy bírja ki azt, amit kibír. Ettől lesz egyedi.
