Az Orlai Produkció az Óbudai Társaskörrel közösen mutatja be A szív hídjai című előadást Udvaros Dorottyával és László Zsolttal a főszerepben. A premiert az Óbudai Társaskörben kertjében tartják, ahonnan hét előadás után Szentendrére és Balatonföldvárra utazik a produkció. Novák Eszter, az előadás rendezője mesél A szív hídjairól.
Bár apavetően a Madison megye hídjai című könyvből készült a darab, mégis A szív hídjai című filmmel vált világszerte ismertté ez a történet. Ez befolyásolta valamennyire a munkádat?
Novák Eszter: Ha csak olvasom a szöveget, akkor lehet, hogy eszembe sem jut megcsinálni. De sokat segített, hogy láttam már egyszer két nagyszerű színésztől, Clint Eastwoodtól és Meryl Streeptől ezt a történetet elmesélni. Egyáltalán nem zavar, hogy ilyen értelemben van az előadásnak előzménye.
Mi tetszett meg a történetben? Miért gondolod, hogy fontos elmesélni ma nekünk?
Novák Eszter: A döntő nem a történet volt, hanem hogy Udvaros Dorottyával és László Zsolttal dolgozhatok. Nagyon örültem, hogy találkozhatok velük újra. Mindkettejükkel dolgoztam már, sokkal-sokkal korábban. A történetet már próba közben szerettem meg, illetve… Egyszerűen az a helyzet, hogy szerelmesnek lenni jó és fontos dolog. Ez akkor is igaz, ha – ahogy ebben a történetben is – az ember életének legnagyobb szerelme súlyos morális kérdések miatt nem tud beteljesülni, vagy úgy teljesülni, ahogyan a találkozás megrendítő ereje azt ígéri. A történet egy különleges találkozásról szól, meg arról, hogy vannak olyan események az ember életében, amik kitartanak egy életen át. Sőt, azon túl is: már nem él a két főszereplő, de akkor is tudnak hatást kiváltani nemcsak a nézőkre, hanem a főszereplőnő két gyerekére, akikkel együtt értjük meg és dolgozzuk fel, hogy mi történt akkor és ott két ember kivételes találkozása alkalmával.
Egy hollywoodi gyökerű történet esetében hogyan lehet jól kiszámítani a meghatás mértékét?
Novák Eszter: A résztvevők közül lassan mindannyian középkorúak vagyunk, meg gondolom, a nézőtéren is sokan fognak ülni ilyen idősek, és tény, hogy egy ilyen történet fel tudja kavarni az embert. Nem áll szándékomban ellene menni annak, hogy könnyek szökjenek a szemekbe. Hollywoodban is emberi történeteket mesélnek el, sok esetben nagyszerűen.
Előfordul, hogy kialakul egy nagy szerelem, ám úgy hozza az élet, hogy a pár nem tud egymásé lenni. Van ilyen. Akár hétköznapinak is nevezhetjük.
Novák Eszter: Lehetne hétköznapi ez a történet is, de itt fontos azért, hogy két kivételesen érdekes ember nagyszabású találkozásáról van szó. A nő is, aki a klasszikus háztartásbeli életét éli, kivételesen érdekes személyiség. A szív hídjaiban annyira erős, annyira intenzív ez a találkozás, hogy a két ember az elválás utáni húsz évben sem tud az együtt töltött négy nap emlékétől és a köztük létrejött erős szövetségtől elszakadni. Szerintem ritka az ilyen. Még a nagy szerelmeinket is le tudjuk zárni általában hosszabb-rövidebb idő alatt, nem hordozzuk magunkban úgy, hogy az a mindennapjainkat meghatározná. Itt pedig erről van szó.
A kivételes személyiségek kivételes színészeket feltételeznek. Úgy tűnik, meglehetősen színészközpontú munka lesz ez.
Novák Eszter: Egyértelműen és elsősorban az. Tulajdonképpen nem történik semmi más, mint hogy emberek egymással párbeszédet folytatnak és intenzív érzelmeket élnek át. Minden a színészeten múlik. A rendezőnek elsősorban a színészek személyiségéből kell kiindulni és megtalálni a találkozások és a történettel való szembesülések optimális formáit. Ez a kisebb része a feladatnak. A nagyobb a színészekre hárul. Akik valóban kivételesek.
