Egy tesze-tosza féltaps után a szünetben a sok minden mellett épp azt próbáljuk megfejteni, hogy most vége az előadásnak, vagy csak felvonásközt élünk át. Megállapodunk az utóbbiban, és épp készülünk visszaindulni, amikor megjelenik az egyik színész, utcai ruhában. Ha egy előadásnak így van vége, az visszamenőleg is átértékeli a látottakat, ám ennek ellenére a KoMa új bemutatójának mindenképpen feszítő és súlyos kérdésfeltevése van a kamasz-sztereotípiákkal, a tinédzserekkel és az őket uraló hormonokkal kapcsolatban.
2010. 12. 16.