Vallomások

Járó érezhetően megkínozza önmagát is. Testet rázkódtatóan átéli, amiről beszél, de kívül is van rajta, hiszen szinte narrátorként is szól hozzánk. Valamelyest elidegenít, és bár előfordul, hogy öklömnyi, valóságos könnyeket zokog, véletlenül sem válik szirupossá. Kemény, céltudatos asszonyt tár elénk, azt is mondhatnám, hogy azt a kelet-európai típust, aki megszokta, hogy zordon az élet, tűrni kell, csinálni kell, vasakarattal.