A Postakürt Alapítvány szervezésében a terézvárosi Benczúr Ház Kulturális Központ árnyas kertjében az idén nyáron is számos – színházi és zenei – rendezvény lel otthonra a Benczúr Kerti Esték programsorozat keretén belül. Tartalmas, nemes szórakozást nyújtó előadásaikkal nem csupán a posta dolgozóit várják, hanem a nagyközönséget is. Az Orlai Produkciós Iroda új darabjának, a Jaj, Nagyi!-nak magyarországi ősbemutatója augusztus 10-én volt igencsak népes közönség előtt.
Amy Herzog amerikai producer, író, dramaturg nem csupán az USÁ-ban, hanem Európában is elismert és népszerű szerző, számos vígjátékát mutatták be a Broadway-n és szerte a világban. Művei, azon kívül, hogy habkönnyű kis szösszeneteknek tűnnek, mindig tartalmaznak mélyebb, elmélázásra is alkalmas tartalmakat, mint ahogyan a Jaj, nagyi! is. Két, különböző generáció találkozásában, – még ha közeli rokonok is, vagy tán éppen ezért, – már alapjában ott van a humor és a dráma. Ellentétekre remek vígjátéki jellem és helyzetkomikumokat lehet építeni, és ez bizony most sincs másképp. Amy Herzog művének cselekményideje nem hosszú, egy-két hét csupán, és egyenes vonalban halad előre, egyetlen helyszíne van, a Nagy Alma egyik bérházának nem túl tágas lakása, két fő- és három mellékszereplője van. Az özvegy, nagyothalló, a nyolcadik X-ében járó, mindenféle nyavalyáit hősiesen tűrő, New Yorkban lakó nagymamájához éjnek évadján becsönget a biciklijét toló huszonéves fiúunokája, akinek nyakában méretes hátizsák lóg. Az első, félig örömteli, félig nyugtalanító meglepetés után az idős asszony előtt nyilvánvalóvá válik: az „uncsi” nem csak ezen az egy estén szeretne itt maradni.
Még hajnalban elkezdődik, késő délelőtt azonban folytatódik a szokásos kérdezz-felelek. A nagymama idegesítő dolgokról, mint például: anyáról, testvérről, tanulásról, munkáról, tervekről, célokról, álmokról meg lányokról érdeklődik, a srác azonban kelletlenül válaszolgat, egyfolytában hárít, kitérő és üres semmiségekkel igyekszik minél kevesebbet mondani.
Eközben felszínre jön az a sok-sok, az ötven évnyi korkülönbségből fakadó felfogás- és élettapasztalatbeli eltérés, amik a Jaj, Nagyi! viccesebbnél viccesebb jeleneteit adják. Nem értik és furcsának tartják a másik életmódját, szóhasználatát, érdeklődési körét, informatikai jártasságát – tájékozatlanságát. Világossá válik az is, ha nem is sűrűn, de szoktak találkozni, telefonon beszélni. Nagy vonalakban tudnak egymásról. Eközben három leányzó is betoppan, az elsőt, a szakítani jövőt ismeri is a mamika, és nemes egyszerűséggel csak girhesnek nevezi, aki tele van a fiatal amerikai nőknél olyannyira átlagos lelki válságokkal, amiket az önmegvalósítás közben bejárt, szenvedésekkel teli útjaikon kialakul. A másik nőnemű lény a mindenre kapható és bárkivel szexelő cicababa, a harmadik a besavanyodott szomszédcsaj. A végén még valamiféle happy end is lesz, az eddig laza, mindent félvállról vevő, topis krapekból elegáns, nyakkendős-öltönyös fiatalember lesz, aki dolgozni kezd, még ha az a földgolyó másik pontján vállalt önkéntes munka csupán.
A Jaj, Nagyi! pazar szereppel ajándékozza meg mindhárom színészt. Molnár Piroska a Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társaságának tagja. Ami jó és szép, méltató és dicsérő szót le lehet írni, azt róla mind papírra vetették már. Teljesítményéről most is csak a legmagasabb elismerés hangján lehet szólni! Rohonyi Barnabás remekül játssza a helyét kereső, Y generációs ifjút, aki ugyan szereti a nagyanyját, de időnként a háta közepébe kívánja. László Lili hibátlanul alakítja mindhárom lányt. Az egyikben önmagát kereső, komplexusoktól gyötört értelmiségi nő, a másodikban kihívó, rikító, emeletes holdjáróban tipegő, alig semmi cuccokban flangáló, kufircolni mindig kész maca, a harmadikban félszeg, önmagával elégedetlen, helyét kereső, partnert nem találó hajadon. Ondraschek Péter díszletei szokványos, azaz asztalos, foteles, díványos lakásbelsőt mutatnak, Kiss Julcsi jelmezei kifejezik a szereplők karakterét és a társadalomban elfoglalt helyét: a Nagyi korának és alkatának megfelelő, divatjamúlt és öregasszonyos holmikat visel, a fiú eleinte biciklizéshez alkalmas, lezser, rövid nadrág – póló összeállításban jár-kel, a végén pedig munkaruhaként használt öltönybe bújik. A három lány is vérmérsékletéhez igazodó szerelésben jelenik meg, a soványka visszafogottban, a csábító provokatívban, az esetlen kémiatanárnősben.
Szabó Máté rendezi a Jaj, Nagyi!-t. Pörgős, elejétől a végéig fordulatos produkciót állít a színpadra, ami jóízű nevetésre készteti a közönséget. Főképp az éltesebb nézők elé tart tükröt, hogy lássák meg benne, miképpen nem, ugyanakkor mi módon kéne viszonyulniuk utódaikhoz, hogyan szeressék okosan őket, és minél kevesebb ’bezzeg’ kezdetű mondattal terelgessék unokáikat.
