Egy férfi több mint húsz év házasság után közli a feleségével, hogy megismerkedett egy fiatalabb nővel, és mindent elölről akar kezdeni. Ahhoz, hogy civilizált módon tudják lezárni közös életüket, felkeresnek egy válásra szakosodott pszichológust, aki végül segít nekik felismerni, mit is akarnak ezután az élettől.
Ezt a nagyon is tipikus, sokak számára ismerős történetet dolgozza fel Martin Rauhaus filmje, a De kié lesz a kutya? című válási komédia, mely színházi adaptációját most az Orlai Produkciós Iroda szervezésében mutatták be a Belvárosi Színházban. Paczolay Béla rendezésének keretét Doris (Szinetár Dóra) és Georg (Pataki Ferenc) terápiás üléseken tett látogatásai adják, az együtt töltött órák alatt felszíne törnek a sértett érzések, és elkerülhetetlenek lesznek a viták. A rövid visszaemlékezések és jelenbeli közjátékok ellenpontozzák az ott elhangzó beszélgetéseket.
Klasszikusnak mondható házasság rajzolódik ki ebben a történetben: Georg zoológusként komoly karriert futott be, akváriumigazgatóként megteremtett mindent, hogy biztonságban tudja családját, Doris egykor művészettörténésznek készült, de családja kedvéért feláldozta karrierjét, a festészet iránti szenvedélyét. De ahogy a gyerek kirepülnek, és a férj kapuzárási pániktól szenvedve egy fiatal nő karjaiban keresi a szerelmet, Doris még inkább magára marad. Georg viszonya az ambiciózus, saját egzisztenciával rendelkező doktorandusszal, Laurával (Bíró Panna Klaudia) – ahogy egykor feleségével is – az igazgatása alatt működő akváriumban kezdődik. A medúzák szerelmi élete iránti közös szenvedély hozza őket össze, de amilyen hamar robban be a férfi életébe a fiatal lány, olyan gyorsan válik múltidővé. Mindeközben pedig Doris kezd egyre inkább magára találni – nőként és művészettörténészként egyaránt.
Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, az egyetlen dolog, ami még összeköti ezt a két embert, az kutyájuk, Maupassant. Az eb halála ugyan egy éjszakára újra összehozza a házaspárt, de a szenvedélyes ölelések sem állítják vissza a bizalmat. A kezdeti érzelmi sokk és az elkeseredett küzdés helyett Doris végül minden nehézség ellenére a válást választja, és látva kapcsolatukat, a nő számára ez tényleg happy end lehet.
Noha a darab általánosságban beszél a párkapcsolati kommunikáció fontosságáról és arról, mit okozhat ennek hiánya, de a fanyar humor és az árnyalt színészi játék mégis egyéni színezetet ad a történetnek. Szinetár Dóra tökéletes ívet jár be, játékában az önbizalomhiánytól szenvedő Doris fokozatosan válik egy önmagáért és a vágyaiért kiálló, de a bukástól sem megrettenő asszonnyá. Pataki Ferenc is kellő érzékenységgel és elegáns cinizmussal rajzolja meg az önhitt, mégis esendő férfi érzelmi kicsapongását, +az öregedéstől és magánytól való rettegését. Mellettük Péterfy Bori szarkasztikus humorú pszichológusa görbe tükröt tart nemcsak a történet szereplőinek, de a nézőknek is.
