A Balkon kilátással számos csapdát rejt, de az Orlai Produkciós Iroda feldolgozása Kocsis Gergely rendező keze alatt ügyesen kikerüli ezeket.
Vannak olyan darabok – vagy akár jelenetek –, amiket ha leírva olvas az ember, nincs bennük semmi különös. De ha hozzáértő rendező és színészek kezébe kerül a mű, életre kel, és a világ legfergetegesebb komédiájává változik.
Ilyen darab Will Calhoun (A Jóbarátok egyik írója) Balkon kilátással (The Balcony Scene) című alkotása is, amiről 1991-ben egy amerikaim kritikus (Frank Rich) azt írta, a darab nélkülözi a humort. A Belvárosi Színház közönsége úgy látszik, ezt nem vette észre, mert másfél órán át csaknem megállás nélkül nevetett.
A darab alapszituációja rém egyszerű. Karen (Péter Kata) épp szakított önző, a lelki terrortól és fizikai fenyegetéstől sem visszariadó barátjával, Paullal (Ficzere Béla) – aki folyamatosan zaklatja –, és új lakásba költözött. Hamar összebarátkozik erkélyszomszédjával, Alvinnal (Ötvös András), a fiatal történész-íróval. Karen örül, hogy talál egy hasonló korú barátot, akinek kiöntheti a szívét, és eleinte észre sem veszi, hogy a szomszéd nem viszonozza teljes mértékben a lelkesedését.Alvin mosolya sok esetben, ahogy mondani szokás, nem éppen őszinte.
Hamarosan azonban feltűnik Karennek Alvin különös viselkedése, mert soha nem látja a fiút elmenni otthonról. Kiderül, hogy Alvinnak komoly pszichés problémája van: egyszerűen nem bír emberek közé menni, nem képes elviselni a legegyszerűbb élethelyzetekkel járó stresszt sem. Miután rájött, hogy manapság már mindent el lehet intézni otthon ülve, és a munkájához sem kell sehová eljárnia, immár hónapok óta át sem lépe a küszöböt.
Karen elhatározza, hogy segít Alvinnak visszatalálni az életbe, és már azt is nagy előrelépésnek értékeli, amikor sikerül rávennie a fiút, hagyja el a lakását és menjen át hozzá vacsorázni. De persze a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogy szeretné, mert a kellemes este közepén beállít az erőszakos Paul...
A Balkon kilátással humorát elsősorban nem a szavak adják, hanem a karakterek jelleme és viselkedése. Bár Paul látszólag mellékszereplő, mégis rá hárul az egyik legnehezebb feladat: ő lép először színre, ő határozza meg az előadás hangulatát. Ficzere Béla rendkívül intelligensen alakítja a magát észre nem vevő, önámító, nárcisztikus ex barát figuráját. Egy efféle szerep számos csapdát rejt, egy kevésbé tehetséges – vagy legalábbis, saját képességeiben kevésbé bízó – színészt arra csábítana, hogy vicces hanghordozással, grimaszokkal arasson nevetést. Ficzere azonban komolyan veszi magát. Ő tényleg meg van róla győződve, hogy Karen még mindig szereti őt, hisz hogy is lehetne másként? Tényleg nem érzi, mennyire üres póz a lány erkélye alatt óbégatni az éjszaka közepén, mennyire gáz az ajtaját rugdosni. Fitzere Paulja nem azért lesz vicces, mert viccesen játsszák, hanem mert a karakter maga nevetségesen viselkedik.
Karen klímavédelemmel foglalkozik az ENSZ-nél, érdeklik az önfejlesztő könyvek és a feng shui, viszont nem szereti a Monty Pythont (Alvin nagy kedvencét). Nagyon könnyű lenne megragadni az archetípus szintjén és paródiát kanyarítani belőle, Péter Kata alakításában viszont hús-vér nővé változik, akinek zaklatott, felborult életében furcsamód biztos pontot jelent a lakásához szegezett Alvin.
Ötvös András véleményem szerint korosztálya egyik legjobb színésze. Az ő Alvinja nem egy begolyózott csodabogár, nem „freak”, hanem alapjában véve átlagos, művelt srác, aki szeret meccseket nézni a tévében, olvasni, jókat enni. Minden tekintetében hétköznapi, lehetne bármelyikünk szomszédja – csak van egy problémája. Ötvös remekül érzi a karakterében rejlő humort, akár egyetlen jól elhelyezett – de nem indokolatlan – pillantással képes felrobbantani a nézőteret.
Abban, hogy az előadás végig megmarad a jóízlés határán belül, és egy pillanatig sem csúszik át ripacskodásba, nyilván nagy szerepe van Kocsis Gergely rendezőnek, és ha már arról beszéltünk, milyen kihívás előcsalogatni a humort egy ilyen színdarabból, feltétlen említést érdemel Zöld Gergely fordítása. Természetesen a szituáció rezonál az elmúlt két évünkre. A szobájába rekedt ember, a szomszédok, akik csak erkélyük biztos távolságából beszélgetnek, óhatatlanul a Covidot juttatja eszünkbe, ami némi aktualitást is kölcsönöz a darabnak. Aki felhőtlenül végignevetett, mégis ízléses és tartalmas előadásra vágyik, feltétlenül menjen el az Orlai Produkciós Iroda előadására a Belvárosi Színházba. Azon ritka alkalmak egyike, amikor a „tartalmas szórakozás” nem csupán üres marketing sablon.
