Magyarul: Szerelmes levelek, ám mégis az angol cím lett a nyerő [a Central Színház is ezen a címen mutatta be 2019-ben]. A „romantikus levelezés két részben” amerikai írója Albert Ramsdell Gurney (1930–2017) igazi sikersorozatot mondhat magáénak, Pulitzer-díjra is jelölték.
A Love letters bemutatója rendhagyó módon egy New York-i közkönyvtárban volt (1988), és a férfi szerepet maga az író játszotta. Majd következett New Haven és a Broadway, azután a nyugati part színházai. A siker-sorozatban kezdetben néhány híres színész maga választotta ezt a darabot, szereplésével jelezve, hogy jelentősnek tartja (Larry Hagman, Robert Reed, Charlton Heston és színész felesége Lydia Clarke). Magyarra Vámos Miklós fordította.
Mácsai Pál rendező eltért kissé az eddig bevett szokástól, nevezetesen, hogy a két színész ül egy asztalnál, és mindketten olvassák az általuk írt leveleket, így szövegtanulás nélkül lehet előadni a produkciót, viszont kevesebb lehetőség van az egyéni karakterek megformálásához. Mácsai két színésze: Hernádi Judit (Melissa) és Gálffi László (Andy) azonban nem olvas, inkább eljátssza az érzéseket, amelyek a leveleken keresztül tükröződnek. A díszlet mindössze két szék és egy régimódi állófogas, ezt is csak Melissa használja. Andy hagyományosan két valóságos levelet olvas fel, az elsőt és az utolsót (az előadás műszaki felelőse: Molnár Ferenc).
Kedélyes történetnek indul Melissa Gardner és Andrew Ladd levelezése. Iskolatársak, gyermeki naivitással írogatják egymásnak a karácsonyi, születésnapi meghívókat, froclizzák egymást. Kapcsolatuk egyenrangúnak tűnik, bár háttérben érezhető a családok vagyoni különbözősége. Melissa szülei jómódúak, Andyék anyagi helyzete szerényebb, a két család „társadalmilag” nem vegyül egymással, vagyis a fiatalok barátkozása csak egy szintig mehet el. Andy apja nem szereti Melissát, sem a szüleit, a legkevésbé sem akarja, hogy a fiatalok egymásba szeressenek, pláne, hogy összeházasodjanak. Erre nem is kerül sor, mert az iskolák befejezése után mindketten saját útjukat keresik a továbbtanulás és az érvényesülés terén. Levelezésük főként dicsekvéssel teli, sőt magamutogató. Bizonyítani akarnak egymásnak, jól boldogulnak, nincs szükségük a másik félre, ezért a problémáikról hallgatnak, kellemetlen kérdésekre egyáltalán nem válaszolnak. Klasszikus módja ez az egyén frusztráltságának kezelésére: befelé szenvedek, kívülre csak a tüskéimet mutatom, még a barátomnak is.
A darab közepe táján úgy tűnik, mindkét fél révbe ért, Melissa férjhez megy, lányai születnek, sikeres festőként debütál. Andy második házasságában megállapodik, fiai születnek, majd nyílegyenesen épül karrierje. előbb ügyvéd, később szenátor lesz, utóbbi az Államokban a karrier csúcsa. Melissa viszont boldogtalan, alkoholba fojtja csalódását, a válásnál emiatt a férjének ítélik a lányokat. Melissa élete az elkövetkezőkben lefelé tendál, zárt intézet, magány, alkalmi kapcsolat, újabb csalódás vár rá, gyerekeit soha nem kapja vissza, lányai eltávolodnak tőle. Bennünk, nézőkben hamarosan megfogalmazódik az az érzés, hogy Andy minél magasabb társadalmi pozícióba kerül, minél harmonikusabb a házassága, Melissa annál boldogtalanabb lesz. A gyerekszerelem, a szüntelen levelezés most érik be nála, rájön, hogy mindig is Andyt szerette, csak ő lehet a megoldás számára.
A férfi – bár sokat kockáztat vele –, egy idő után belemegy a Melissával való házasságon kívüli kapcsolatba. Kis híján rámegy a karrierje, kénytelen megkérni Melissát, hagyják abba. A szerelmes levelek története ettől kezdve halad a tragikus vég felé. Az utolsó levél Andy búcsúlevele a gyászoló anyához, a bevallott, életen át tartó szerelem vállalása, és Melissa síron túli örömének láttatása velünk, nézőkkel.
Szép és megható történet melodráma kategóriában, szerencsére még a giccsen innen. A színészek mimikája, mozgása, egy-egy ruhadarab le- és felvétele, a székkel való játék, sőt az elhallgatás [elmaradt válaszlevél] egyértelműen irányítja a nézőt az aktuális érzelmi állapotról. Hernádi széles skálán tudja változtatni a hangját, a harsány örömtől a csendes szomorúságig. Gálffi kisebb skálán mozog, néha halk, sokszor visszafogott. Ettől eltekintve játéka, mimikája kitűnő. A gyerekkori levelezés érdekessége, hogy a színészek érzékeltetik a gyereklevelekben lévő helyesírási hibákat. Kiejtésük jelzi, milyen elírást, nyelvhelyességi hibát vétettek írásban. Bájos.
Nem véletlen, hogy a Love letters az író leggyakrabban játszott műve.
