A Love Letters – „romantikus levelezés két részben” alcímmel most a Belvárosi Színházban – c. darabot sokan többféle előadásban láthatták hazánkban is. Szerzője Albert Ramsdell Gurney Jr. (1930–2017) amerikai drámaíró, regényíró és akadémikus volt. A darabot Pulitzer díjra jelölték, 1988-ban mutatták be. Ténylegesen kétszemélyes darab, Melissa (Gardner) és Andy (Andrew Makepeace Ladd III.) közötti levelezést követi nyomon gyerekkoruktól egészen Melissa haláláig, mintegy 40 éven át. Melissa tehát viszonylag fiatalon hal meg.
A Belvárosi Színház színpadára Mácsai Pál állította Hernádi Judit és Gálffi László alakításában; eredetileg több, mint harminc éve rendezte. A színrevitelnek több buktatója is van, ilyen eredendően a 40 év előre haladtának érzékeltetése gyakorlatilag átöltözés nélkül, minimális díszlettel (összesen két szék és egy állófogas). A két ember sorsának egészen másféle alakulását ismerhetjük meg az évtizedek alatt, a férfi neves jogász majd politikus, jelesül republikánus szenátor lesz, a nő lázadó bakfisból elismert festőművésszé válik, több országban is jár, Olaszországot imádja – majd lelkileg-fizikailag tönkremegy. Levelezésükben természetesen elsősorban a magánéletükről írnak, de olykor szó esik egyéb sikereikről vagy éppen bukásukról is. Kevés találkozásukról is csak annyit tudhatunk meg, amennyit ők maguk érdemesnek vélnek egymásnak leírni. Ebbe beleférnek hosszabb hallgatásaik is, olykor magánéletük sodorja el őket annyira, hogy a férfinek kutatnia kell a nő új lakóhelye után, olykor egymásra haragszanak.
A férfi neves egyetemet végzett, haditengerész volt a II. világháborúban, Japánban több évig egy japán nővel élt, erről az időszakáról azonban soha nem hajlandó beszélni (írni). Később megnősül, gyerekei születnek, házuk és kutyájuk lesz – a kutya később elpusztul, ezt külön megemlíti. Lassan emelkedik fel a társadalmi hierarchia (al)csúcsára, de valóban érdekli Melissa egyébként fordulatokban bővelkedő sorsa, igyekszik tanácsokat adni, ha partnere kéri. Melissa élettörténetét nehezebb követni, sikertelen házasságairól, sikeres és sikertelen kiállításairól számol be, művészetében többféle irányt is követ. Elvonókúráiról jelentkezik – végül feladja, lányaival régóta nincs kapcsolata, és nem akar többet Andyval sem találkozni. Boldog időszakuknak is tanúi lehetünk, ezekről a titkos találkozásaikról is hallhatunk. Egy szenátor azonban, különösen választások idején, nem kockáztathat. Miután Melissa haláláról értesül, levelet ír a lány anyjának, akivel egyébként sohasem voltak jó viszonyban – és megvallja rádöbbenését, hogy igazából szerelem volt az, ami egymáshoz kötötte őket Melissával. A levelet azonban összetépi…
Az előadás óriási sikert aratott, mint az várható volt, ismerve a két színész és a rendező kiemelkedő kvalitásait. Életre keltették az emberi érzések változását az időben, eltérő élettörténetük alakulásának hatásait magatartásukra, gondolkodásuk változását és mégis, alapvető emberi vonásaik megőrződését, állandóságát: a nő művész-szertelenségét, a férfi mind nagyobb fegyelmezettségét, felelősségérzetét. A darab és az előadás egyik értéke, ahogyan egymástól ennyire eltérő társadalmi helyzetű és sorsú emberek képesek a másik szinte minden rezdülésére figyelni, a gyermeki, nehezen íródó leveleken át a kurta karácsonyi üdvözlésekig és indulataik kifejezéséig.
Az előadás hangulatát pontosan érzékelteti a zene is.
