Július 24-én láthatta a közönség a Kőszegi Várszínházban Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm: Még egy kört mindenkinek című színdarabját, mely az azonos című nagysikerű dán film alapján készült. A Városmajori Szabadtéri Színpad és az Orlai Produkciós Iroda előadása a budapesti bemutatója után elsőként Kőszegre érkezett Epres Attilával, Király Attilával, Schruff Milánnal és Debreczeny Csabával, Paczolay Béla rendezésében.
Teltház fogadta Kőszegen a Városmajori Szabadtéri Színpad és az Orlai Produkciós Iroda közös előadását, a Még egy kört mindenkinek-et, annak ellenére, hogy a levegőben már érződött a készülő vihar. A színdarab alapja a Thomas Vinterberg által rendezett, 2020-ban készült azonos című dán filmdráma, mely óriási sikert aratott, a 2021-es Oscar-gálán díjat nyert a legjobb külföldi film kategóriájában, Thomas Vinterberget pedig a legjobb rendezői kategóriában jelölték. A film az Oscaron kívül összesen 59 másik díjat is bezsebelt, többek között a BAFTA-díjat, a Bodil-díjat, az Európai Filmdíjat, César-díjat.
A történet (a filmé és a színdarabé is) kiindulópontja Finn Skårderud norvég pszichiáter állítása, mely szerint az ember 0,05% alkoholhiánnyal a vérében születik. Valójában Skårderud sosem mondta ezt, csupán annyi történt, hogy megkérték, írjon előszót Edmondo De Amicis: A bor pszichológiai hatása című könyvéhez, ő pedig ezt írta: „Egy-két pohár bor után az élet annyira rózsásnak tűnik, hogy azt hihetnénk, 0,05% alkoholdeficittel születünk. S bár a későbbiekben ennek cáfolatáról beszél, az olasz fordító félreértelmezte vagy félrefordította, és a 0,05% alkoholhiány maradt meg köztudatban.
Miért vált ez a teória népszerűvé? Nem véletlenül, hiszen ezzel felmentést adhatunk magunknak, hogy nyugodtan ihatunk egy-két pohárt bort, mert ezzel csak a vérünkben lévő alkoholhiányt pótoljuk, csupán a túléléshez van szükségünk rá, nem válunk a rabjává.
A téma tehát közérdekű és izgalmas, és sajnos nagyon is aktuális, Dániában, Magyarországon, az USA-ban, és mindenhol a világon; ezért is várta a kőszegi közönség érdeklődéssel és izgatottan a produkciót. Akik látták a filmet, arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a sok szereplőből álló cselekményt hogyan tudja megjeleníteni négy férfi, mi lesz a nőkkel, a diákokkal? Akik meg még nem látták a filmet, tiszta lappal indultak, hogy megismerkedjenek a történettel.
A Még egy kört mindenkinek tehát elsősorban az alkoholról szól, de jóval mélyebb rétegekbe is lehatol. Négy koppenhágai gimnáziumi tanár, Nikolaj, a filozófiatanár (Schruff Milán), Tommy, a tornatanár (Epres Attila), Martin, a történelemtanár (Király Attila) és Peter, a zenetanár (Debreczeny Csaba) élik a maguk átlagos életét. Középkorúak, az életközépi válság hálójában vergődnek, nap mint meg kell küzdeniük a diákokkal, akik nem túlzottan motiváltak, hogy elsajátítsák a tananyagot; párkapcsolati problémáik vannak, belefásultak a mindennapokba. Martin depressziós, a végzősök szülei panaszkodnak rá, hogy nem tudja átadni a tananyagot, ami a vizsgákhoz kell, a felesége sosem ér rá, állandóan távol tölti az éjszakáit arra hivatkozva, hogy ügyeletes. Nikolaj negyvenedik születésnapján, melyet a négy barát italozással ünnepel, szóba kerül Finn Skårderud véralkohol-elmélete. Elhatározzák, hogy kipróbálják, milyen munkaidőben enyhén alkoholos állapotban lenni, 0.05% nem sok, viszont növeli a koncentrálóképességet, a teljesítményt, oldja a szorongást. Azt is leszögezik, hogy kizárólag tudományos alapon végzik a kísérletet, ezért kell tanítás alatt az iskolában csinálniuk, és szigorúan rögzítenek mindent.
S már rögtön találkozunk is az alkoholfogyasztás első felmentő magyarázatával, mely szerint szinte majdnem minden híres ember fogyasztott alkoholt, mégis milyen csodálatos teljesítményekre voltak képesek. Leonardo da Vinci pocsolyarészegen alkotta meg legnagyobb műveit, Hemingway sem vetette meg az alkoholt, Churchill is sokat ivott, mégis megnyerte a második világháborút, Jackson Pollock szintén részegen hozta létre remekebbnél remekebb képeit. Az alkohol tehát jobb teljesítményre sarkall, a négy tanár pedig kipróbálja ezt. Először valóban pozitív változás történik az életükben, sokkal lelkesebben tanítanak, megszűnik a fásultság, képesek teljességgel a jelenben lenni. A négy színész kiválóan hozza színpadra a történetet. A közönség válik az osztállyá, a tanárok megszólítanak minket, feladatokat kapunk. A nézők először félénken reagálnak, nem merik felemelni a kezüket, amikor a színészek arra kérik őket, a dúdolás sem az igazi először, aztán egyre bátrabbá válnak (válunk), és kapcsolódunk be a játékba.
A játékba, mert ez a darab egy abszurd játék, ugyanakkor keserédes és realista is egyszerre. Ott van benne a dráma, a feszültség, és mégis karikatúra is egyben, humoros jelenetekkel. Abszurd, mert azt gondolhatnánk, negyvenéves fejjel, bőséges élettapasztalattal a háta mögött négy tanár már nem menne bele egy ilyen kísérletbe, és mégis megteszik. Abszurd, mert azt hiszik, az alkohol majd elhozza megoldást a problémáikra, és kezdetben úgy is tűnik, hogy életül felfelé ívelő pályára tévedt.
Aztán, ahogy ez lenni szokott, az irányítás kicsúszik a kezükből, egyre nagyobb mennyiségre van szükségük, hogy elérjék ugyanazt a hatást. Az önfelmentő mondatok persze ilyenkor is elhangzanak, hogy egyrészt ez csak egy tudományos kísérlet, másrészt képesek kontrol alatt tartani, hiszen bármikor abbahagyhatják. A rendszeres ivászat azonban nem múlhat el következmények nélkül, az iskolában lábra kel a hír, hogy vannak tanárok, akik alkoholt fogyasztanak tanítás közben. A négy férfiszínész pontosan olyan mértékben jeleníti meg az alkoholfogyasztást és következményeit, hogy hiteles legyen, nem viszik túlzásba, és mégis szemmel látható a változás a viselkedésükben, a személyiségükben.
A női karakterek is folyamatosan ott vannak a darabban, meghatározó szerepet töltenek be anélkül, hogy személyesen megjelennének, a férfi színészek párbeszédeiből, telefonhívásaiból, utalásaiból kelnek életre előttünk rendkívül plasztikusan. A díszlet, Zöldy Z. Gergely munkája illeszkedik a darab tartalmához, pontosan visszaadja annak hangulatát. Paczolay Béla emlékezetes produkciót hozott létre csapatával, Király Attila tánctudását is megmutathatta.
Ez a színdarab tehát a nagysikerű Még egy kört mindenkinek című többszörösen díjnyertes film alapján készült. A dolog érdekessége az, hogy a filmet is megelőzte egy színdarab, melyet a rendező, Thomas Vinterberg írt abban az időszakban, amikor Bécsben élt, és a Burgtheaterben dolgozott. A lánya, Ida Vinterberg sokat mesélt apjának a dán fiatalok alkoholfogyasztási szokásairól, amit nap mint nap tapasztalt maga körül, nem véletlenül, a dán tizenévesek ugyanis rekorderek a fiatalok alkoholfogyasztási mutatóiban. Ida vette rá apját, hogy a tíz évvel korábban írt színdarabjából készítsen filmet. Ida is szerepelt volna a filmben, ő lett volna Mads Mikkelsen lánya, a forgatás negyedik napján azonban Ida autóbaleset következtében életét vesztette. A megrendült Vinterberg abba akarta hagyni a forgatást, be akarta fejezni filmkészítői tevékenységét, sőt az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Később mégis folytatta, de átírta a forgatókönyvet, hogy az alkoholfogyasztás mellett az életigenlés is megjelenjen.
Az életigenlés ebben a darabban is érződik. A tanárok rossz döntést hoztak a problémáik megoldására, mely a bizakodó kezdet után önmaga ellen fordult. És mégis ott van a remény, ott van az élet igenlése, hogy van választásunk, hogy abbahagyjuk, vagy folytatjuk, vagy kilépünk belőle akár drasztikus módon.
Az iskolában az élet megy tovább, a diákok levizsgáznak, kezdődik a nyári szünet, a következő tanévben jönnek az új elsőévesek, és velünk mi lesz?
Az időjárás kegyes volt hozzánk, az előadás végéig kitartott, és mi egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, mégis elgondolkodtató és olykor mellbe vágó élményt nyújtó darabbal távoztunk.
