Egy sosem dicsérő, mindig kéretlen tanácsokat osztogató elnyomó anya és egy zűrös ügyekkel teli, nagyon alacsony érzelmi intelligenciájú férj keseríti meg Éva életét. A nőt mindkét emberi viszonya szinte börtönbe zárja. A fojtogató otthoni légkörből nincs menekvés. Éva fia, a kis Nándi pedig a maga módján szeretné kimenteni anyját ebből a fogságból. A Redőny című darab szívszorító történet egy nőről, aki saját kapcsolatai foglya. Az Orlai Produkciós Iroda előadásán jártunk a Hatszín Teátrumban.
Egy toxikus anya
Lass Bea játssza Maros András Redőny című darabjában a mérgező anyát, aki képtelen a lányával kapcsolódni. A kapcsolódás hiánya végig meghatározó ebben a keserű humorba áztatott kortárs darabban. Évát László Lili alakítja, aki környezetének és neveltetésének köszönhetően egy olyan jövőképet lát maga előtt, ami elől szívesen elmenekülne. Az anya, a női minta Éva életében egy olyan asszony, aki nem kerget álmokat, nem éli és nem élte a nőiségét, a külsőségek foglalkoztatják, minden értelemben csak a felszín, a tiszta padló, az ablak, ahol nincs lehúzva a redőny, a kirakat, a látszat.
A gyermekek maguk választják ki a szüleiket (?)
Egy megrendítő, elgondolkoztató monológgal indul a mélyre merülésünk. A monológ a gyermekekről szól, arról, hogy mielőtt leszületünk a Földre, kiválasztjuk, kik legyenek a szüleink. Ezek a szülők tanítanak majd meg minket az életre, ők lesznek a minták. Ők a választott szülők, még akkor is, ha történetesen csak egy furcsa véletlen miatt fújta őket össze a szél, és sehol nincs a kapcsolatban a romantika.
Többször is megrendülhetünk, pedig a színpadon végig csak pár jelképes tárgy, felirat van. A párbeszédek és a mindenre reflektáló Fiú (Nándi, Attila és Éva fia: Pataki Ferenc) monológjai így is élesen belénk hasítanak, s amikor meg kell, megnevettetnek. Nevetünk ugyan, de végig tudjuk, hogy valami olyasminek vagyunk a szemtanúi, amiben több a fájdalom, mint amennyit a darab explicit megmutat.
Az anyja történetének és sorsának megfigyelőjeként és értelmezőjeként jelen lévő Fiú bemutatja nekünk, hogy szülei, Éva és Attila (Schruff Milán) hogyan találtak egymásra. Italszagban, sötétben, lagziban, vonatozás közben. Hogyan házasodtak össze, hogyan költöztek, gyarapodtak, sosem közeledtek, nem kapcsolódtak, lassan, de biztosan estek szét.
Meg nem élt szerelem
Éva alakja gyermek is és anya is a darabban, Márta lánya, Nándi anyja. Egy nő, aki szeretne jó háziasszony, jó feleség, jó anya, jó gyerek lenni. Nőiségét nem éli, inkább csak elszenvedi mindazt, ami a házassággal jár, beleértve a szexuális együttléteket is. Bár elköltözhet a vágyott Budapestre, de a négy fal közt itt is minden ugyanolyan, mint bárhol máshol. A redőny Éva életében központi motívum lesz. El lehet mögé bújni, fanatikusan lehet mögüle leselkedni és el lehet dugni vele a magánélet nyomorát.
Hogy mi lesz még a redőnnyel, hogyan alakul Éva sorsa, mitől börtön a házassága is, derüljön ki az Ujj Mészáros Károly rendezésében színpadra állított darabból.
A Redőny írója, Maros András gondolataiból is álljon itt pár sor: „A darab egy-két szereplőjének megírásához valóságos személyek adtak induló inspirációt, és vannak apró mozzanatok, amelyekhez hasonlót magam is láttam, de nem hinném, hogy mindez meglepetés egy író esetében. Aztán amikor a megfigyeléseket a történet szolgálatába állítom, azok írás közben mindig úgy átalakulnak, hogy én sem ismerek rájuk.”
