Bess Wohl amerikai írónő tavalyi Tony-jelölt műve egy negyven éve együtt élő, nyugdíjas házaspár, Nancy és Bill kapcsolatának hirtelen összeomlásáról, majd azt követő nehéz, de szükségszerű újrakezdésről szól. A darabot az Orlai Produkció hozta el meglehetős gyorsasággal Magyarországra, folytatva a rájuk jellemző „elgondolkodtatva szórakoztató” vagy legalábbis arra törekvő irányvonalat.
A keserédes vígjáték két főszerepében Kern András és Hernádi Judit látható, akik ezúttal is bebizonyítják, milyen remek színészek. Nem rutinból, de nagyon is rutinosan bújnak bele a szinte rájuk szabott figurák bőrébe; a két egymáshoz igazán közelíteni soha nem tudó, de a másik mellett egyik részről szerelemből, másikról tisztességből kitartó ember hétköznapi drámájában, az egymással vagy családtagjaikkal folytatott párbeszédekben sok régóta párkapcsolatban élő ember magára ismerhet. Ami azért is nagy szó, mert az ígéretes téma ellenére is egy kevésbé sikerült darabban kell helytállniuk. Amiben – Tony-jelöltség ide vagy oda – a humorforrás nagyjából kimerül a hangosan elmondott csúnya szavakban és az erőltetett vulgaritásban: ezt hangolják ketten szerethető, mélyebb értelmű szarkazmussá.
Épp e miatt a két remek színészi teljesítmény miatt olyan fájó a mellékszereplők túlzó sablonossága; a nagyobbik fiú Ben (Pataki Ferenc), a terhes felesége (Grisnik Petra), a meleg drámatanár kisebbik fiú, Brian (Nagy Dániel Viktor), az ő alkalmi partnere (Rohonyi Barnabás) és a Billre hajtó, szintén nyugdíjas hippinő (Peremartoni Krisztina) túlírt és többnyire túl is játszott karakterei nélkül talán még jobban is csúszna ez a kétszer egy óra. Nyári estékre azonban tökéletes választás azoknak, akik maguk helyett másokon szeretnek nevetni.
