Nézőink kérésére kinyitjuk a próbaterem ajtaját, hogy időről időre bepillantást nyerhessenek az előadás készítésének különböző fázisaiba. Tartsanak velünk, kövessék végig, mi történik az olvasópróbától a bemutatóig!
A munka a rendező, a tervező, a zeneszerző, nem is beszélve a fordító részéről jóval az olvasópróba előtt megkezdődik, a színészek viszont ekkor találkoznak először a darabbal. Kivéve, ha az a színész Hernádi Judit, mert ahogy az kiderült, ő bizony már foglalkozott a Kalamazoo-val, sőt konzultált is néhány kérdésben Zöldi Gergellyel, a vígjáték fordítójával. A szövegkönyv második-harmadik oldala után gyanította ezt Kern András, és miután gyanúja beigazolódott, több sem kellett neki a folyamatos froclizáshoz. Hiába, egymást félszavakból is értő régi kollégák, barátok közt így megy ez!
Talán ennyiből is érzékelhetik leendő nézőink, milyen kellemes, felszabadult hangulatban indult a Kalamazoo próbafolyamata, amelynek helyszíne a Jurányi. Ez ugyanis az Orlai Produkció állandó próbahelyszíne, egy egykori iskola, amelyet velünk együtt mintegy tíz évvel ezelőtt vettek birtokba a hazai független szcéna társulatai. A Jurányi nekünk is stabil bázis: az egyik lépcsőházból elérhető színház- és a kamaraterem mint előadáshelyszínek, a közönségforgalomtól elzárt folyosókról nyíló fekete és fehér falú, kisebb és nagyobb osztály- vagy tornatermek pedig azok a „laboratóriumok”, ahol a produkciók létrejönnek.
Mielőtt a terem közepére tolt asztalon szépen felstócolt szövegkönyveket megkapta minden érintett, Orlai Tibor elmondta, az OPI régóta készül erre a bemutatóra, és nagy öröm, hogy végre megvalósulhat. Azt is hozzátette, az áprilisi előadásokra már nem kaphatók jegyek. (Kedves nézőink, hamarosan jön a májusi program! Figyeljenek, hogy elcsípjék kedvenc helyüket!) Az előzetes hatalmas érdeklődést a Kalamazoo-ra Hernádi Judit közbevetése is mutatja: „Van egy ismerősöm, aki jelezte, hogy jön az előadásra. Mondtam neki, jó, de még nem olvastam a darabot.”
Sebestyén Aba rendező előzetesen arról beszélt, hogy örömmel vállalta el a felkérést, és öröme a darab elolvasása után is megmaradt. „A történet alapvető emberi értékekről, vágyakról szól” – vázolta, majd részletezte is ezeket: szeretet, szerelem, hűség, a lélek örök fiatalsága, elmúlás, társas magány, szülők és felnőtt gyerekeik közötti viszony.
A Kalamazoo főhősei, Peg és Irving várnak valakire, maguk sem tudják, kire – és aztán megkapják egymást. Egyikőjük egy örök csitri, másikójuk egy örök kamasz, akikben él a változás, megújulás igénye. Két olyan ember, akik az életigenléssel akkor sem hagynak fel, ha a legmélyebb bugyrokból kell magukat összeszedni magát. Két csodálatos bohóc, ahogy őket jellemezte Sebestyén Aba, ez pedig tökéletesen áll Hernádi Juditra és Kern Andrásra.
„Mélyen hiszek az alkotói viszonyban. Olvassunk és közben beszélgessünk” – mondta, és kinyitotta a példányt. Vannak olyan rendezők, akik maguk olvassák a darabot, és vannak olyanok, akik a színészektől szeretik hallani a szöveget. Izgalmas az első olvasás, az első benyomás – ami, tudjuk, van, akinek már nem az első ;) –, a rácsodálkozás, a felmerülő tisztázandó kérdések és a színészi ráérzés. Gondolták volna, hogy a folyamatos kalap- és kendőcserére vonatkozó szerzői instrukcióból például valószínűsíthető, hogy az ősbemutatón Peget játszó színésznőnek nem volt dús hajkoronája? Ehhez bizony sokat látott színésznői szem kell, nem véletlen, hogy Hernádi Judit azonnal kiszúrta!
„Nekem ez tetszett” – mondta, miután a 39. oldal végére értek az olvasásban. Kern András pedig csatlakozott hozzá. Az lesz a feladatuk, jegyezte meg Sebestyén Aba, hogy a nézők szívét megfacsarják és megnevettessék őket. „Erre mi alkalmatlanok vagyunk, Andris” – jelentette ki Hernádi Judit. Hozzá tudják képzelni a színésznő hangsúlyát, ugye?
*A blogposzt címe idézet a darabból.
