Az Orlai Produkció következő bemutatója a Balkon kilátással. A darab írója Wil Calhoun, aki olyan, Magyarországon is hatalmas rajongótáborral rendelkező sorozatokban dolgozott, mint a Jóbarátok, az Elvált Gary, a Whitney élete vagy a Gracie és Frankie. Nem véletlen, hogy ez a romantikus komédiája is rengeteg humorral mutatja be az emberi játszmák változatos, hol vérre menő, hol pedig röhejes természetrajzát. Az előadás rendezőjét Kocsis Gergelyt kérdeztük.
A történet helyszíne két egymásra néző erkély. Az egyiken Alvin, aki képtelen felvenni a ritmust a világgal. Inkább elszigeteli magát, és lakásába zárkózva találja meg a vágyott nyugalmat, könyvekkel és sportközvetítésekkel. A szemben levőn azonban egyszer csak megjelenik a lehengerlően vidám és rendíthetetlen Karen, és a világ máris újból kézzel fogható közelségbe férkőzik. Összecsap két szemben álló nézőpont, férfi és nő, optimista és pesszimista, Jin és Jang. Azt pedig már mi is jól tudjuk, milyen, amikor nem léphetünk egymáshoz másfél méternél közelebb.
Mi volt az első benyomásod Wil Calhoun darabjáról?
Az, hogy ez egy színészközpontú darab. Világosan és pontosan megírt karakterek vannak benne, és nagyszerű lehetőséget ad két ilyen remek színésznek, mint Péter Kata és Ötvös András, mert már amikor elkezdtem olvasni a példányt, tudtam, hogy ők játsszák. Ezért az ő hangjukon hallottam a mondatokat, az ő habitusuk határozta meg Karen és Alvin figuráját. Tulajdonképpen eleve rajtuk, az ő egyéniségükön, személyiségükön keresztül jutott el hozzám a történet.
Egy nő, egy férfi, két egymás melletti erkély – kis fantáziával is elég nagy biztonsággal előrejelezhető a happy end.
Valóban eléggé kiszámítható, mi lesz a történet vége, de amíg oda eljutunk, az író rengeteg meglepetéssel teszi dinamikussá a romantikus komédiák ismert képletét. Izgalmas a nyitóhelyzet. Adott két ember, Karen és Alvin, akik között nemcsak fizikai a távolság. Karakterükben is nagyon különbözőek, szinte semmi közös nincs bennük. Persze, a műfaj szabályai szerint közelednek egymáshoz – ez az ismert képlet –, de Calhoun hagyja őket, hogy egy-egy témán elidőzzenek, és teljesen hétköznapi, igazi dolgokról beszélgessenek, ettől pedig – és ez a meglepetés – életszerűvé válik a sztori.
A próbafolyamat több etapban zajlott. Ez okozott nehézséget?
Igaz, hogy egyikőnknek sem ez volt az első ilyen élménye, az elmúlt időszakban már megszoktuk, hogy így dolgozunk, de ez a próbafolyamat tervezetten alakult így. Amikor a másfél hónapos szünet után újrakezdtük a munkát, és kiderült, hogy az ősszel meghozott döntéseink mindegyike helytálló, akkor megnyugodtunk. Az még előttünk áll, hogy átköltözzünk a színpadra, de bízom benne, hogy az, amit a próbateremben kitaláltunk, ott is működik.
