Az Orlai Produkció következő premierje február 25-én egy ősbemutató, Maros András Redőny című darabja, amely a tradicionális női szerepeket vizsgálja. Lass Bea alakítja Mártát, a főhősnő édesanyját, egy igazán színes és erős egyéniségű karaktert.
Mennyire ismerős számodra Márta figurája?
Nagyon távol áll tőlem a személyisége, mondhatni, szinte semmi közös nincsen bennünk. Én lényegesen lágyabb, érzékenyebb ember vagyok. Volt azonban honnan építkezni, mert van a családban egy-két morgós rokon, és őket felnagyítva keresgéltem Márta figuráját.
Mi jelentette hozzá a kulcsot?
Az, hogy elképesztően praktikus. Márta az egész életét úgy élte le, hogy a férfi pénzt keres, a nő pedig megteremti az otthon melegét, vezeti a háztartást, neveli a gyereket, ami egyébként ugyanolyan nehéz és fontos munka. Van egy nagyon egyszerű rendszere. Ebben a nőnek az a feladata, hogy a házban tisztaság legyen, az asztalon meg étel. Ha ez megvan, mindenki boldog, nincs min gondolkodni. Tény és való, hogy ez így eléggé szögletes. Márta emiatt kívülről érzéketlennek tűnik, pedig szereti ő a lányát, Évát, csak épp rosszul. Biztos abban, hogy minden, amit ő csinál, az úgy jó, azt úgy kell; eszébe se jutna önmaga rendszerét megkérdőjelezni. Valószínűleg Márta is így nőtt fel, nem tanulta meg a szeretetnyelveket, ezért a férjével sem tudott kialakulni intimitás.
Hol van Márta férje, Éva édesapja?
Meghalt, viszonylag hamar. Nem gondolom, hogy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban éltek. Márta erős, domináns egyéniség, „szélesen” viselkedik, és fiatalon is ugyanilyen lehetett. Elhangzik a darabban, hogy az apuka a faluban a legfinomabb ember volt, azaz nyugodtabb, befelé forduló, konfliktuskerülő alkat, aki inkább nem akart energiát fektetni abba, hogy felvegye Mártával a kesztyűt. A nő erőteljes hitrendszere mamutfenyőként állt előtte. Azt gondolom, Márta nem realizálta, hogy a férje nem békében van, hanem rettenetesen szenved.
Éva viszont pontosan olyan, mint a papa.
Biztosan tőle örökölte, ő egy érzékenyebb világú, finom lelkű lány. Nehéz gyerekkora lehetett; az édesanyja körülötte mindent és mindenkit leuralt, a saját véleményét, akaratát nehezen érvényesíthette.
Hogyan éli meg Márta azt, hogy férjhez megy a lánya?
Rettenetesen boldog és büszke rá, mert ezzel nemcsak az ő anyai célja, hanem – legalábbis úgy tudja – Éva vágya is beteljesült. Attila szép ember, jó egzisztenciával, nincsenek anyagi gondok, a gyerek is hamar összejön, tehát megoldódott az élet. Márta innentől kezdve minden erejével azon van, hogy a saját beváltnak tűnő rendszerét, mint a férfi megtartásának egyetlen módját, átadja a lányának. Vannak ugyan pillanatok, amikor közelebb tudnak kerülni kicsit egymáshoz, olyan problémák okán, amiket Márta nőként megért, de alapvetően nem veszi észre, hogy a számára bevált rendszer Évának egyáltalán nem működik. Ebből nem lát ki, ő csak azt látja, a lányának semmi nem jó, pedig a férfi mindent megteremt anyagilag, szereti őt, ellátja mindennel.
Attila stiklijei miatt a naiv Éva kerül börtönbe. Márta látogatja a lányát, ezt Éva elmondásából tudjuk. Vajon meg sem fordul a fejében, hogy magára hagyja?
Nem, mert a gyereke. Igaz, hogy Évát hibáztatja a történtekért, és traumaként, őrületesen nagy szégyenként éli meg a helyzetet, de anyaként muszáj a gyereke mellett lenni. Márta azzal mutatja ki a szeretetét, hogy nem hagyja magára Évát. Az viszont hatalmas csalódás és szívfájdalom számára, hogy a lánya inkább az apai nagybácsira bízza egyetlen unokáját, Nándikát. Mártának ez érthetetlen, hiszen lényegében idegenekhez kerül a kisfiú. Ezt nem is tudja megbocsátani Évának.
Ha Éva Mártára hagyta volna Nándit, hogyan nevelte volna?
Talán jobban csinálta volna, mint a kislányánál, de valószínűleg egy idő után Nándira is rátelepedett volna. A Kisvárda melletti falu adottságain túl biztosan nem tudott volna neki többet biztosítani, Márta nem egy tájékozott, széles látókörű asszony. Nándi Berci papáéknál egészen más anyagi és szellemi környezetben nőhetett fel, külföldre mehetett tanulni. Márta a maga világában nem érti, nem értheti, ez mit jelent, mekkora lehetőség.
Te hogyan éled meg ezt a tőled habitusban, életkorban ennyire távol álló feladatot?
A személyiségünk valóban nagyon eltérő, és teljesen másképp is gondolkodunk, ezért izgalmas feladatot jelentett, hogy megkeressem magamban az ő világát, az ő színeit, de energiaszintben azért egyezünk Mártával. Ráadásul úgy kell teljes ívet játszani, hogy a jelenetek csak egy-egy állapotot, helyzetet mutatnak, hiszen körülbelül tizenöt-húsz évet ölel fel a történet. Az évek alatt Márta nem veszít energikusságából, de az idő múlását mégiscsak láttatni kell apró, lágyabbá váló gesztusokkal, mozgással. Szóval komplex kihívás ez a szerep, egy igazi ajándék.
Az előadás-időpontok és a jegyvásárlási lehetőségek itt találhatók.
