A magyar szerzők mindig megtisztelnek bennünket azzal, hogy eljönnek a bemutatókra. Egy külföldi drámaíró érkezése azonban extra izgalommal és örömmel jár…
A Szemünk fénye premierjén ott volt Deborah Zoe Laufer (a darab kapcsán készített interjút mindenképp érdemes elolvasni!), Mi és Ők premierjén pedig Carly Wijs (vele szintén beszélgettünk), A kellékes bemutatójára eljött Eberhard Streul, Billy van Zandt pedig online látta a Bocs, félrement!-et és küldött üzenetet nekünk (itt olvashatják el angolul és magyarul is). Legutóbb az Egy apró kérés szerzője, Stefan Vögel érkezett hozzánk, ráadásul egészen különleges előzményekkel.
A győri Vaskakas Bábszínház állandó játszóhelyünk, több előadásunk készült velük koprodukcióban (jövő tavaszra is van egy izgalmas tervünk!), a színház munkatársai mindig nagyon figyelmesek a művészekkel, a közönség pedig mindig nagyon nyitott és hálás. Egyszóval: szeretünk itt lenni. Stefan Vögel igazán beletrafált, hogy hol nézze meg az Egy apró kérést! Bár arról fogalma sem volt, hogy egy bábszínházban jár. Nemcsak a méreteken lepődött meg, hanem azon is, hogy a bábszínház ma már jóval többet jelent, mint a paravános játék…
Ő maga vette fel a kapcsolatot az ügynökségével (mert a nemzetközileg jegyzett írókat színházi ügynökségek képviselik, levéve róluk minden adminisztratív terhet), néhány nappal az előadás előtt meglepetésszerűen bejelentkezett, aztán Bécsben autóba ült, és október 24-én elutazott Győrbe. Nem egyedül érkezett, hanem a sógorával, aki a darab megírásánál nagy segítséget jelentett neki, mert ő építész, éppen úgy, mint főhősünk, Arnold. Ahogy Stefan Vögel elárulta, a sógora véleményét kérte ki arról, vajon jó, hiteles, „igazi építészes” mondatokat írt-e a figurának. Ugyanis az egyáltalán nem apróságnak számító orvosi megjegyzések mellett (aki látta az előadást, érti, mire célzunk) erre is nagyon ügyelt.
Az odafigyelés és persze a fordulatos történet meghozta a sikert: már körülbelül negyven bemutatója volt a vígjátéknak. A német nyelvterület színházainak valamelyikében mindig műsoron van, de láthatták Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában is. Stefan Vögel elárulta, nincs két egyforma előadás még ennyi feldolgozásnál sem.
Míg a színfalak mögé értünk, hogy a színészekkel találkozzon, a pályáját komikusként és színészként kezdő Stefan Vögel lelkesen dicsérte az előadást, és ezt a művészek jelenlétében is folytatta. Elmondta, hogy a nemzetközileg is használt szavakat felismerte, de bevallotta, hogy teljesen elveszettnek érezte magát a nyelvben. A szláv nyelvű produkciókat követni tudta, mivel beszél oroszul, a magyar viszont feladta neki a leckét. Pontosabban csak feladta volna, ha nem ilyen pontos és jó tempójú a színészi játék. A nézői reakciók, a kuncogások és a harsány nevetések is segítettek neki beazonosítani, épp hol tart a történet, a sikert pedig pontosan érzékelte a taps erejéből. A vastapson azért lepődött meg, mert ő ilyet még sosem hallott, ezt azonnal elkönyvelte magyar sajátosságnak.
A győri volt az Egy apró kérés huszadik előadása. Stefan Vögel annyira jól érezte magát velünk, hogy megígérte, a Belvárosi Színházba is eljön. Várjuk szeretettel! Ugye, önök is ott lesznek?
Az Egy apró kérés következő előadásait itt böngészhetik végig. Töltsék velünk és művészeinkkel a szilvesztert! Siessenek a jegyvásárlással, itt akár most is megtehetik!
