Beszélgetés Kovács Krisztiánnal.
- Gyerekkoromban velem is történtek olyan dolgok, amiről most se szívesen beszélek. Nagyobbak hajszoltak bele, s azóta sem merem elmondani senkinek – említi meg csak úgy mellesleg Kovács Krisztián, miközben a Kisded játékok próbafolyamat délutánjainak egyikén beszélgetünk. Meg arra is emlékszem, mikor a nálam négy évvel idősebb bátyám és a barátai magukkal vittek a danckára – a lápos-vizes helyet hívják így nálunk. Ott üvegeztek a lányokkal. Ez egy olyan zálogos játék, hogy aki felé megáll a megpörgetett üveg nyaka, az levesz egy ruhadarabját… Hát ez nagyon izgalmas és titokzatos volt nekem gyerekként.
Aminek kapcsán beszélgetünk, az az izralei Edna Mazya Kisded játékok című színdarabja.
A történet váza egy bírósági tárgyalás, ahol négy tizenhétéves fiút vádolnak azzal, hogy megerőszakoltak egy tizennégyéves lányt. Hogy is történt mindez, hogyan sodródtak a tragédia felé az események – ezt eleveníti meg a mű, és ezt vizsgálja majd az előadás.
- Mennyire aktuális ez a történet?
- Én is úgy érzem, hogy durvul a világ, egyre inkább az indulataink irányítanak bennünket. Egyre kevésbé képesek az emberek egymással kommunikálni, a problémáikról beszélni. Mindezt a média is fölerősíti, onnan is árad az erőszak, a hírekből és a filmekből egyaránt.
- Nem lehet, hogy mindig is ilyen volt a világ, csak manapság a különböző sajtóorgánumok mindezt hangsúlyosabbá teszik?
- Valószínű így van, de mivel mindig belebotlunk ebbe, mégiscsak kell erről beszélnünk. És ebben a darabban nemcsak az erőszakról van szó, hanem a manipulációról is, arról, hogyan kerülünk bele olyan helyzetekbe, amire nem is gondolunk. Az a szereplő, akit én játszom, erősen képes befolyásolni a többieket, és ő vissza is él ezzel a hatalmával. Ez nagyon veszélyes, sokszor észre sem vesszük, mi vagy ki irányít bennünket.
- A darabban a bírósági tárgyalás keretében a felnőttek világa is megelevenedik, s ezzel párhuzamosan követjük a fiatalok történetét. Te is az egyik jelenetben a bandavezér vagy, a másikban a legelszántabb ügyvéd…
- Vigyáznunk kell a játék során, ne legyen közhelyes ez a párhuzam, ne fusson bele klisékbe, hogy lám, lám, ugyanolyanok a felnőttek is, mint a fiatalok. De hát miért is lennének mások? Bár a világ azért ennél árnyaltabb. Igaz, tényleg jellemző ránk, hogy könnyen általánosítunk, de azt szeretnénk, ha a néző a végén nem tudná eldönteni, ki a hibás és ki a bűnös. Mindnyájunké a felelősség.
- Neked is van két kislányod. Nem félted őket már előre, hogy mi lesz velük, ha nagyobbak lesznek?
- Abban bízom, hogy ha szeretetteljes légkörben nőnek föl, ha mi biztos érzelmi hátteret jelentünk nekik, tudni fognak közlekedni a külvilágban is.
– li –
