Klasszikus drámai alaphelyzet: két ember – a nagy áttörésre váró író és egy magát színésznőnek valló nő – összezárva egy lakásban, egy sor komikus szituáció némi mélyebb érzelemmel fűszerezve. Az Orlai Produkció által bemutatott Bagoly és Cica című darabot július 2-án mutatjuk be. Az egyik főszereplő, Szabó Kimmel Tamás beszél a darabról.
Bill Manhoff kétszereplős darabjában, a Bagoly és Cicában láthatunk újra, Felix, a fiatal, küszködő író szerepében, akinek az életébe és garzonlakásába váratlanul betoppan Doris, vagyis Jordán Adél. A darabot Zöldi Gergely fordította, és először láthatjuk Magyarországon. Neked mennyire tetszett első olvasásra?
Szabó Kimmel Tamás: Bevallom, amikor először elolvastam vegyes érzelmeim voltak, mert az első variáció nem volt teljesen jó dramaturgiailag. Aztán Zöldi Gergő és Pelsőczy Réka (a darab rendezője – a szerk.) addig agyaltak rajta, míg sikerült egy érthető és jó véggel rendelkező darabot összehozniuk. Illetve, mivel ebből a darabból készült egy nagyon híres film is Barbra Streisand és George Segal főszereplésével, abból is átemeltek egy-két dolgot. Van egy remek alaptörténet és rengeteg jó szituáció, ami által nagyon jól játszható.
Mennyire passzol hozzád Felix karaktere?
Szabó Kimmel Tamás: Nyilván alakítottuk hozzám a szerepet, de első olvasatra nem feltétlenül illik rám, mondhatnám azt is, hogy nem az én archetípusom.
Egy szerencsétlen fickóról beszélünk?
Szabó Kimmel Tamás: Hm, igen, de én sem vagyok túl szerencsés... Inkább úgy jellemezném, hogy egy frusztrált, sikertelen alak, aki vár a nagy áttörésre a regényével. Közben cunamiként berobban az életébe egy magát színésznőnek és modellnek valló nő, akivel kénytelen együtt élni. Elsőre távol állt tőlem ez a figura, és kicsit szenvedtem is a megformálásával, de ezért remek, hogy Pelsőczy Réka rendezi a darabot, aki rendkívül jó szemmel, jó pedagógiával és érzékkel alakítgatta az én létezésemet, és ennek köszönhetően sikerült magamból előhozni olyan dolgokat, amik ehhez a szerephez kellenek.
Először játszol Jordán Adéllal egy darabban. Gyorsan összeszoktatok?
Szabó Kimmel Tamás: Igen, abszolút. Bár az elején kicsit tartottam ettől a felállástól, mert Adél és Réka évek óta együtt dolgoznak a Katonában, de olyan szinten profik, hogy egy percig sem éreztem semmiféle hátrányát annak, hogy először dolgozom velük. Mivel ez egy kétszemélyes darab, ilyenkor nem árt, ha két érdekes, szakmailag és emberileg is egymáshoz passzoló színész játssza a szerepeket. Szerencsére Adéllal ez tényleg nagyon jól működik, és bár korábban nem dolgoztunk együtt, nagyon hasonlóan gondolkozunk a színházról. Hihetetlenül jó partner, nagyon jól lehet belőle építkezni.
Magyarosítva lett a darab, a szituációk, a poénok vagy megmarad az eredeti közegben?
Szabó Kimmel Tamás: San Franciscóban játszódik, és talán nem is nagyon lehetett volna magyarosítani, mert a ’70-es években teljesen más rendszer és hangulat uralkodott itthon, mint Amerikában, így meghagytuk magát a miliőt is.
Mondhatjuk, hogy ez egy könnyed, nyári darab?
Szabó Kimmel Tamás: Mondhatjuk, bár én nem szeretem a könnyed kifejezést… Egyébként „bulvárkomédiaként” aposztrofálják, amivel én igazából nem nagyon tudok mit kezdeni. Nyilván egy vígjátékról van szó, amin sokat lehet röhögni, de azért a mi feladatunk az, hogy kicsit mélyebb tartalommal töltsük meg. Nekem például az amerikai darabokkal pont az a problémám, hogy rengeteg beszéd van bennük, és rendkívül felszínesek. Mi itt, Európa közepén mindig a mélyebb, emberi tragédiákat kutatjuk, pont ezért sokkal nehezebb is vígjátékot csinálni, mint egy komoly, tragikus drámát. A cél, hogy megnevetessük az embereket, a feladat pedig az, hogy mindenféle, a darabból adódó felszínességet kitöltsünk. Ha azt veszem, hogy egy viharos szerelmi történet, akkor persze, egy nyári estén ez egy abszolút nézhető mű, de nekem, mint színésznek nem így kell felfognom, hanem hogy ez egy komoly dolog, csak vannak benne könnyed részek.
Szóval az amerikai drámák nem feltétlenül a kedvenceid, mik azok?
Szabó Kimmel Tamás: Nincsenek kimondott kedvenc drámaíróim, én azoknak a szerepeknek, amiket kaptam az élettől, mindig nagyon örültem, és mindig arra koncentráltam, hogy ezeket minél jobban el tudjam játszani. Nagyon szeretem persze az oroszokat, ha őszinte akarok lenni, egy Csehov-darab közelebb ál hozzám, mint egy Tennessee Williams, de attól függetlenül azt is ugyanúgy csináltam, mint a Három nővért. Szerintem nekem nem az a feladatom, hogy megítéljem, egy darab milyen, hanem hogy arra összpontosítsak, hogy az adott dologból mit lehet kihozni.
A Bagoly és Cica a második darabod, ami az Orlai Produkcióban készült el. Ezek szerint maradsz itt?
Szabó Kimmel Tamás: Tiborral (Orlai Tibor – a szerk.) sikerült olyan megállapodást kötnünk, amiben nemcsak a Katonák vagy a Bagoly és Cica szerepel, hanem egy kicsit hosszabb távra szól. Itt teljesen máshogy működnek a dolgok, mint amit eddig kőszínházban tapasztaltam. Ez egy teljesen korrekt és izgalmas színházi kapcsolat, ami ha szerencsém van, sok-sok évig működhet. Ettől függetlenül nem zárkózom el semmitől, nem úgy vagyok leszerződve, hogy emellett semmi mást nem csinálhatok, de pillanatnyilag nagyon jól érzem magam itt.
Azt mondtad, jó véget sikerült kitalálni a Bagoly és Cicának. Happy ending lesz?
Szabó Kimmel Tamás: Ezt sajnos nem mondhatom el. (nevet) Meg kell nézni a darabot!
