David Harrower darabja, a Blackbird egy roppant kényes témát feldolgozó, egyszerűnek tűnő, de valójában igen bonyolult érzelmi szálakból szőtt háló, melyben az áldozat és pók szerepe hullámzóan váltakozik.
Egy idősebb férfi, Ray (Mucsi Zoltán) a késői órákban éppen hazafelé készülődik a munkahelyéről, mikor egy csinos, fiatal hölgy (Pető Kata) lép be az épületbe. Rövid, de feszült, akadozó, a férfi részéről levegőért kapkodó párbeszédből kiderül, hogy a hölgy az a fiatal lány, akivel az akkor még negyven éves férfi szexuális viszonyban volt. Tizenöt év után most felkereste megrontóját, hogy felelősségre, kérdőre vonja, és győzedelmi tort üljön a meglepődéstől darabokra hulló férfi beismerő, sajnálkozó szavainak minden egyes romja felett. De a helyzet nem ilyen egyszerű. Mint kiderül, a férfi a kapcsolatuk egy holtpontján feladta magát a rendőrségen és éveket ült börtönben, ahol igen keményen bántak vele. Tettét megbánva igyekezett különféle terápiákon részt venni és szakirodalmakat bújva kiismerni önmagát. Tudni akarta miért tette, amit tett. Keserves tizenöt év alatt azt derítette ki, hogy ő maga nem pedofil. Soha nem vonzódott fiatal lányokhoz sem az eset előtt, sem az eset után. Hogy kerülhetett tehát ilyen helyzetbe, hogy ronthatta meg ezt a 12 éves gyermeket?
A válasz főként a másik oldal lelkületében keresendő. Egy gyermeki testbe zárt felnőttről van szó. Egy kislány felnőtt igényekkel, felnőtt vágyakkal, felnőtt gondolkodásmóddal. A történet egyes szálai lassan-lassan bontakoznak ki a néző előtt. Kiderül, hogy az ifjú hölgy meglovagolta a férfi érzelmeit, játszadozott azokkal és mikor a negyven éves úr ki akart volna hátrálni az egyre intimebb kapcsolatból, akkor a lány ravaszul a legkülönfélébb női praktikákkal újra közelebb húzta magához.
A kemény börtönévek után vért izzadva, de nagy nehezen új életet kezdett az érzelmileg labilis Ray. De most, hogy régi kedvese újra megjelent, fenn áll a veszélye, hogy összeomlik, amit olyan fáradságosan felépített. Az új emberi kapcsolatai, a munkahelye, és ami a legrosszabb: a kép, melyet megformált önmagáról. A kép, mely szerint ő nem egy pedofil, gyermekek megrontásán álmodozó, beteg ember, hanem egy érzelmileg manipulálható áldozat, akit még egy kiskorú is az ujja köré tudott csavarni.
Ki kerül ki győztesen ebben a hajnalig tartó szócsatában? A felnőttként visszatérő, bosszúra szomjas nő? Az utolsó bocsánatkérő könnyeket is kitapossa egykori párjából és romba dönti új karrierjét? Vagy Raynek sikerül kiöntenie a szívét és őszintén beszélnie a gyengeségéről, ezáltal új megvilágításba helyeznie a tizenöt évvel ezelőtti eseményeket?
Ebben a megrázó, a nézőt az előadás után még napokig gondolkodásra késztető, erősen szókimondó, a tabukat ököllel szétverő, lábban szétrugdosó, könyörtelen darabban, a néző vonja le a végső konzekvenciát. A felnőtt korosztálynak bátran javaslom a darabot. A Jászai-gyűrűs Mucsi Zoltán szívbemarkolóan élethű, lelki haláltusája felejthetetlen élmény lesz.
