„A humorral átszőtt, meglehetősen drámai történet témája egy klasszikusan magyar női sors” – mondta Ujj Mészáros Károly rendező az Orlai Produkció Redőny című színdarabjáról, amelyet január 15-én mutattak be.
A Redőny című produkció egy elnyomott nőről szól, aki az édesanyjával él. Egy másik kapcsolatba menekül előle, ám később kiderül, hogy csöbörből vödörbe került, mivel a házasságában többszörösen is kihasznált helyzetben kell élnie. Az első helyszín a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárda, amire felkaptam a fejem, mert az általános és középiskolát is ott jártam ki. Feltűnt, hogy a színészek mennyire autentikusan használják az ottani nyelvjárást.
„A szabolcsi tájszólás alapvetően benne volt a szövegben, amelyet Maros András írt. De tény, hogy a Márti mamát játszó Lass Bea a dikó kifejezést is behozta a darabba. Egész más vidékről jövök, Keszthelyen nőttem fel, de a karakterek nagyon is ismerősek, mindegyikükben van olyan tulajdonság, amely származástól függetlenül ismerős lehet, és megérintheti a nézőket” – mondta a Kultúra.hu-nak Ujj Mészáros Károly rendező.
„Maros András az egyik legjobb barátom. Elmondta nekem, hogy drámát ír, de csak annyit árult el, hogy egy nőről szól, aki megőrül. Amikor elolvastam, legelőször a szöveg nyelvezete fogott meg: annyira egyedi, különleges, humoros, furcsa, találó és karakteres volt, hogy egyből beleszerettem. Persze a humorral átszőtt, amúgy meglehetősen drámai történet is megtetszett. Témája egy klasszikusan magyar női sors, ami a főszereplő, Éva karakterében testesül meg.”
„Maros András szövege és a megelevenedő karakterek a színészekre is nagy hatást gyakoroltak, a próbafolyamat ugyanis egy idő után már néha csoportterápiára emlékeztetett” – folytatta a rendező. „Mindenkinek volt a nagymama vagy a férj arroganciájára, érzéketlenségére vonatkozó tapasztalata, élménye, amihez tudott kapcsolódni. A történet mindannyiukban valami nagyon zsigeri dolgot talált el, mozgatott meg, és ez talán a nézőkre is hatni fog.”
A redőny az elzárkózás szimbóluma, véli László Lili, aki a főszereplőt alakítja. „Éva nagyon magányos, kalitkában érzi magát. A bezártság és az elzárkózás élménye nemcsak a karanténidőszak miatt ismerős számomra, hanem azért is, mert a kisfiam két éve született, azóta vele voltam otthon. Ez nyilván más amplitúdó, a szerep megformálásakor mégis segített, hogy átéltem, milyen gyerekkel lenni, csak vele foglalkozni. Éva esete viszont a meg nem értettséggel, átveréssel és azzal is meg van toldva, hogy az érzéseit senkivel sem tudja megosztani.”
