Amikor a Skorpió olvasópróbáján megláttam Mészáros Mátét, beugrott, hogy Kerékgyártó István írta a Bagossy László által rendezett, 2019-ben bemutatott Hurok című drámát is. Amire akkoriban hetekig nem lehetett jegyet kapni, jómagam is a szerencsének – meg egy meg nem jelent nézőnek – köszönhettem, hogy beülhettem az előadásra.
Még egy kicsit a Huroknál maradva: a regényből született drámát anno Tarján Tamás is ajánlotta a színháziak figyelmébe. Megtisztelő, hogy ezzel az írással egy furcsa, színházkritikusi-metafizikai szinten kapcsolódhatok hozzá.
Kerékgyártó István színpadi debütje viszont sokkal korábbra datálható. Az azonos című regényből készült Rükvercet Radnai Annamária dramaturg átiratában 2013-ben mutatták be a Katona József Színházban Máté Gábor rendezésében, és négy évig volt műsoron. Kerek tíz év után Máté Gábor újra Kerékgyártó-darabot rendez, a jelmeztervező pedig szintén Kovács Andrea.
A Skorpió nem regényből készült, nem átirat, hanem dráma, és fellelhetőek benne az íróra jellemző társadalmi kérdések, illetve a felső tízezer korrupt lelkének boncolása. A pénz, a hatalom és az öregedés fontos motívumok a darabban. De nem maradhat el a Kerékgyártónak szinte védjegyévé vált játék az idővel sem: a Skorpióban minden jelenet a milliárdos cégtulajdonos Király Ferenc valamelyik születésnapján történik, 2000–2025 között, ám nem kronologikus sorrendben. A több évet felölelő darabban egy korrupt, hatalomra éhes család tragédiája rajzolódik ki, amiben semmilyen feloldozás nem történhet meg.
Kerékgyártó a színészek hangjára írta a drámát, és a szereposztás valóban remek. Ha olvasva egy-két mondat bicegősnek tűnhet is, a karakterekhez illő és azokat értő színészek szájából minden értelmet és hitelességet nyer. Mészáros Máté játssza a self-made, agresszív milliárdos családfőt, Király Ferencet. Tőle két fia – az idősebb, enyhén megfelelési kényszeres, Csonka András által alakított Zoli és a kisebbik, a hataloméhes András, akit Schruff Milán játszik – akarja átvenni a cég irányítását. A korosodó Király viszont nem hajlandó lemondani a vezetésről, még akkor sem, ha ezzel veszélybe sodorja a cég jövőjét. A fiúk annak érdekében, hogy egy lépéssel apjuk előtt járjanak, megbízzák András egykori osztálytársát, az akadémiai pályát járó, Pataki Ferenc által alakított Kézdi Pétert, hogy legyen apjuk személyi titkára és kettős ügynökként jelentsen nekik Király szándékairól, illetve terelgesse őt a fiúknak tetsző útra.
A feleségeknek külön tragédiája van: az, hogy hogyan lehet nőként létezni ebben a férfiorientált, agresszív és hatalommániás közegben, megérne egy külön előadást. A Járó Zsuzsa (aki szintén szerepelt a Hurok című előadásban) által játszott Zizi, Zoli felesége, próbál érvényesülni ebben a világban, pontosan értve, milyen lehetőségei vannak benne. A kisebbik fiú, András feleségét, Almát Ullmann Mónika játssza, ő mindent megtesz, hogy férje kedvében járjon, de az sem elég. Az intrikákkal és humorral telített történet néha annyira szürreális, hogy el sem hiszi az ember, hogy mindez Magyarországon megtörténhet. Ám amikor felmerül a kétely, Kerékgyártó, aki aktív résztvevője a próbáknak, általában gyorsan eloszlatja azt. És ha valakinek, hát neki hihetünk ez ügyben, az író ugyanis évekig dolgozott jogászként és privatizációs tanácsadóként, és ez idő alatt alaposan megismerte azt a közeget, amiről ez a drámája is szól.
A színészek és a rendező egyik kihívása, hogy szerethetővé, de legalább kedvelhetővé tegyék a roppant ellenszenves figurákat. Ebben segítséget jelentenek az olvasópróbán az író által ismertetett háttértörténetek is, amit a nézőknek nem kell előre tudniuk, mert kiolvashatóak a színészi játékból, a szereplők gesztusaiból, tartásaiból, hangjából. A kihívást már a próbafolyamat elején abszolválják a színészek, karizmájukkal, gesztusaikkal és humorukkal emberivé teszik a karaktereket, miközben a helyzetek abszurditását, a hétköznapi élettől való elrugaszkodottságot, vagy éppen az azzal való találkozás humorát is kiemelik. Mészáros Máté játékában megjelenik a zsarnok apa és cégvezető törékenysége, már-már sajnálatra méltóvá válik.
A színészek olyan érintkezéseket csempésznek bele az anyagba, amelyek nem vagy nem úgy szerepeltek az írói utasítások között, de amelyeknek szükségszerűen úgy kell történniük. Nagyon sokat elárul például az, ahogy Pataki Ferenc Kézdi Péterként távolságtartóan, mégis melegen érinti meg az öreg Király karját. De ez csak egy példa: a színészek rengeteg apró gesztust ajánlanak fel, amit a rendező Máté Gábor vagy elfogad, vagy nem. Persze általában igent mond. Mondjuk, egy Patek Philippe-órát Királynak aligha tudna beszerezni a kellékes.
A próbafolyamat a szöveget is megméretteti. Visszafordíthatatlanul kibújnak az apró következetlenségek, kiderül az is, hogy mikor szól a szöveg a nézőhöz, és mikor folyik valódi dialógus a szereplők között. Ez a műfaj egyik örök csapdája, ami egyetlen szerzőt sem kerül el. A próbák jó hangulatban telnek, mindenki elmondja a javaslatát vagy ellenvetését a szöveggel, a jelenettel kapcsolatban. Bátran lehet és kell arról beszélgetni, hogy a pedig vagy a mert illik jobban egy mondatba. Ez elsőre apróságnak tűnhet, de a színpadon, ahol sűrítve pereg az idő, minden szó az előadást kell hogy szolgálja.
Ahogy a rendező, Máté Gábor fogalmazott, „a színház varázsa az, hogy abból olvasok, amit ti, színészek, játszotok.” Tehát nekik fontos, hogy minél jobban megértsék nemcsak karaktereik megszólalásait, de csendjeit is. Hogy András és Zoli miért hallgatnak, amikor hallgatnak. Ismerniük kell karaktereiket, hogy variációk legyenek a reakciókban, hiszen ettől lesz bonyolult és életszerű ezeknek az embereknek az ábrázolása. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az alkotók bízzanak egymás szakértelmében. Talán senkinek nem ez az az első munkája a másikkal, és ez abból is látszik, hogy milyen könnyen megértik egymást. Amikor Máté Gábor azt mondja Mészáros Máténak, hogy túl korán kezd el beszélni, akkor én egyesével megértem a szavak értelmét, de hogy ez valóban a jelenet ritmusára és a karakter motivációjára is vonatkozik, azt csak akkor értem meg, amikor Mészáros Máté megcsinálja. Egyik kedvenc rendezői instrukcióm Király szerepére vonatkozóan az „olyan, mint egy fasírt a sütőben”. De annak a megfejtését, hogy ez melyik jelenetben és miért hangzott el, az olvasóra bízom.
