Ez a mai előadás az Orlai Produkció új vígjátékának harmadik nyilvános estéje volt, és egyben az első, amelyet nem a sajtó és a szakma, hanem mezei nézők töltöttek meg egészen. Tele volt, hasznosnak éreztem, igazán drukkolok, hogy hosszan menjen, és mindig minden székre jusson néző.
Az előadást reklámozó posztokat és egyes kommenteket olvasva látom, hogy maguk a művészek elsősorban középkorú pároknak, húsz évnél régebben házasoknak javasolnák, sőt a női főszereplő kifejezetten a negyvenes, feleségüket éppen elhagyni készülő férfiaknak ajánlaná. Ezt a kört én feltétlenül tágítanám, mert ez a tanmese-vígjáték megelőzésnek sem utolsó. Hátha néhányan végre felfogják, hogy az emberi kapcsolatokat is gondozni kell, energiabefektetés nélkül semmi nem marad életben. Éppen ismerkedési fázisban lévő pároknak különösen jó ötlet ezt megnézni, megbeszélni, hogy nagyobb eredményességgel kerülhessék el a rájuk is leselkedő csapdákat. A működő kapcsolat titka a sok beszélgetés, jó kommunikáció – Paczolay Béla rendezésében Szinetár Dóra, Pataki Ferenc, Péterfy Bori, Cseh Judit, Adorjáni Bálint és Bíró Panna Dominika mindent megtesz, hogy ezt megértesse velünk – esténként a Belvárosi Színházban 500 ember kap erre esélyt. Köszönet érte!
(Ez az előadás nemcsak hasznos, még szórakoztató is – az sem fog unatkozni, aki biztos abban, hogy jól szeret és nem kell fejlődnie.)
Azt, hogy miként éljünk együtt, hogy alkalmazkodjunk, nem tanítják az iskolában – erre most is felhívják a figyelmünket. Ehelyett ott van a szülői modell, amelyet vagy követni igyekszünk, vagy éppen ellene menni (akár ösztönösen is), de ez az előadás erősítheti a tudatosságot bennünk. Ennek kapcsán nemcsak végiggondolhatjuk a saját életünket, de akár javíthatunk azon, amin még lehet, de akár megerősíthet abban is, hogy tovább kell lépnünk, mert nincs jobb választás.
Persze az előadás „egérfogóként” is működhet (ha a Hamlet-ben bevált, miért is ne?), elvihető rá olyan gyanútlan személy, aki azt hiszi, hogy egy „állatos előadásra” jön. (Az előadás után a mögöttem haladók ezt emlegették – nem mindenki néz utána, hogy mire ül be, ez is lehet tanulság. Érdemes legalább a színlapon leírtakat elolvasni.)
A történetben egy közös kutyának kiemelt szerepe van (éppen a kutyára vonatkozó mondatokat kevéssé meggyőzőnek éreztem, bár az, hogy a kutya családtagnak számít, nem igényel magyarázatot), de rajta kívül sok szó esik a medúzákról konkrétan, de jelképesen is. (Hogyha nincs táplálékuk, felfalják saját magukat - ahogy egy kapcsolat is megszűnik, ha nem tud tovább fejlődni.)
Mivel nem mindenki ismeri a darab alapjául szolgáló filmet (nekem sem sikerült megszerezni, hogy megnézzem előre), nem szpoilerezem a történetet, amely kellően fordulatos és ugyan a várható irányba megy, de mi nézők megkapjuk az esélyt, hogy több szereplő nézőpontjából is rálássunk az eseményekre.
Ugyan végig nyilvánvaló, hogy terelgetni akarnak minket, de nagyon örvendetes fejlemény, hogy egyik szereplő sincs kikiáltva gonosznak. A negyvenes házaspár válásterápiáját Péterfy Bori irányítja, aki időnként minket is megszólít. Nem kell félni, nem viszi túlzásba az interaktivitást (kapunk kérdéseket, de nem az extrémebb fajtából).
A válást kezdeményező fél ezúttal a férj, és ennek dacára a szerepet játszó Pataki Ferenc végig szimpatikus, megértjük, hogy nem tudott ellenállni a fiatal nő csábításának: fél az öregedéstől, talán a haláltól is, és végre élni akar. Kötelességszerűen "letolt" évtizedek után őrültségre, kalandra vágyik és visszafiatalodna, ez pedig a megszokott partner oldalán nehézkesebben menne... Sablonos helyzet, sokan lesznek a nézőtéren, akiknek ismerős. (Egy gyors felmérés alapján látszott, hogy a házasok erős többségben voltak a közönség soraiban, és a fele el is vált – a statisztika ezen a mai ötszáz fős mintán is érvényesnek bizonyult.)
Bíró Panna Dominika sem teszi ellenszenvessé a fiatal lányt, aki elsőre nem a férfi korát, hanem a tapasztalatát értékelte. Ő is ösztönösen döntött, és csak később ötlöttek fel benne az eltérő életszakaszból eredeztethető megkerülhetetlen problémák, amelyeket nem old meg egy feleség félreszorítása sem. (Le kell-e mondania egy fiatal nőnek a saját gyerekről a gyerekkel már rendelkező párja kedvéért?)
Mindketten érzékeltetik azt a folyamatot, amelyen a szereplőjük átmegy a történet által átfogott néhány hét folyamán, de még az övékénél is nagyszabásúbb az a változás, amely a hosszú ideig elhanyagolt és az álmait meg nem valósító feleséget érinti a megcsalás hatására… A darab leginkább arról szól, hogy mászik ki ő a gödörből.
Szinetár Dóra karaktere megmutatja, hogy milyen utat lenne jó bejárnia annak, aki a gyerekek felnevelése után hirtelen egészen egyedül marad. Szinte mindent elhiszünk neki, szeretnénk, ha minden hasonló történet így alakulna. (Nyilván sokkal több nő zuhanhat össze, és nem kezd bele azonnal - ráadásul sikerrel - fiatalkori álmainak megvalósításába.)
Remélhetőleg sokan erőt merítenek majd az előadásból, ráébrednek, hogy felesleges saját magukat sajnáltatniuk, a házasságuk rég nem működött már a harmadik személy betoppanása előtt sem, és ideje továbblépniük.
Még egy fotó, hogy a férj barátját játszó Adorjáni Bálint ki ne maradjon: ő és Cseh Judit képviselik a barátokat, akik csak megfigyelők, ám szintén sérülhetnek, és biztosan nem ússzák meg a kapcsolatuk újragondolását - velük is azonosulhatunk.
