Ötvös András feje vörös. Nem mindig, csak ha szorong, amikor hisztizik és megzavarodik. Amilyen a lelkiállapota, olyan az arca. Tükör, vérnyomásmérő, a néző már rohanna gyógyszerért. A színpadon Ötvös András: Alvin, egy kicsit író, egy kicsit történész, egy kicsit pánikbeteg. Zavarja a tömeg, az utcai forgalom, maga az ember.
Védekezésként behúzódik a lakásába, magára zárja az ajtót, és jól érzi magát a tévéjével, a könyveivel. Nyugalma van, saját balkonja. Aztán a szomszédba megérkezik Karen. A csaj élvezi a teraszát, beszél, takarít, beszél, napozik, beszél, idegesít. Másfél méterre a két balkon egymástól, a hangnak ez nem távolság. Amikor olvasgat Alvin, illetve Ötvös András nyugodt, fehér az arca. Légzési technika lehet a színváltozás magyarázata, mesterségbeli bravúr, olyan ez, mintha a felszolgáló tizenöt tálcát tartana a kezében, vagy a pilóta a Hősök terén landolna a repülőgépével.
Ötvös András évek óta megjelenik a színpadokon, a Belvárosi Színház a kedvenc játszóhelye, mondhatni, hogy itt van otthon, de máskor „csak” belépett a jelenetébe, most pedig a jelenet, sőt az egész darab neki íródott, a színház nem befogadta, hanem megadta magát neki, a szerelemben van ilyen, „drágám a tied vagyok” mondjuk, tehát Ötvös András nemcsak színész, hanem hódító is, másfél óra alatt ez végérvényesen kiderül.
A kritikus nem mindentudó, a bölcsek kövét sem birtokolja, a személyét érzi aprónak ahhoz, hogy nagyot mondjon. A Belvárosi Színház legújabb bemutatójára nehezen találja a szavakat, mert egykoron oly sokszor használta a csodálatos, az izgalmas, a tökéletes jelzőket, hogy megcsappant a készlet. Most, a „Balkon kilátással” bemutatóján mindent újra elő kellene venni, sőt fel is kellene tölteni a polcokat.
Amit megérdemel dicséretben Ötvös András, az jár a hangjával, mozgásával eszeveszetten csábító Péter Katának, a pillanatokat megtöltő Ficzere Bélának, a nagyszerű történetet kiötlő szerzőnek, a sztorit magyarra adaptáló fordítónak, és mindenkinek, aki járványhelyzetben visszahozza a világot normális állapotába, tehát szórakoztat.
Igazából ez a vígjáték legnagyobb érdeme, hogy feledtet, a néző ott van a balkon előtt, drukkol, hogy a szomszédok jöjjenek már össze, drukkol, hogy Alvin ismerje meg az Ötvös András teremtette világot, mert vannak benne szép pillanatok, nagyszerű emberek, színészek, és az elidegenedés csak álca, olyan, mint a maszk az arcunkon, előbb vagy utóbb úgyis levesszük…
