Az előadás pontosan ott folytatódik, ahol a legtöbb romantikus vígjáték véget ér. A Plaza Hotelben töltött hatnapos nászutat követően, a friss fiatal házasok, beköltöznek első közös otthonukba. Azonban semmi sem úgy alakul, ahogyan azt ők elképzelték. Vagyis, sokkal inkább úgy formálódnak a dolgok, mint, ahogy az a valóságban is történne. A lakás, ugyanis az ötödik emeleten található, ha az épület előtti lépcsőt nem számoljuk bele.
Lift pedig nincs. Ahogyan fűtés és bútorok sem, viszont a tetőn egy jókora lyuk tátong, ami a februári időjárást és a fűtés hiányát tekintve igencsak kellemetlen helyzet. A feleséget, Corie-t mindezek cseppet sem zavarják. Őt egyes egyedül, a hat napja tartó házassága izgatja. Az ambiciózus, kezdő ügyvéd férjet, Paul-t, már sokkal inkább felzaklatják, ezek az apróságok.
László Lili és Rohonyi Barnabás párosa olyan erősen és hatásosan jeleníti meg, az élet minden pillanatát örömmel szemlélő nő és a feltörekvő ifjú ügyvéd alakját, hogy a néző, már csak azt várja, hogy ez a mély ellentét, mikor és miként robban majd ki. Erre, pedig csak rátesz egy lapáttal Corie édesanyja, aki, mint egy harmadik személy jelenik meg a fiatalok házasságában.
A Mrs. Bankset alakító Kerekes Éva, nemcsak kék bundája és ferrari piros rúzsa miatt tér el a filmes szürke hölgytől, hanem egy sokkal erősebb, izgalmasabb karaktert formál meg. Ha pedig, már a jelmezeknél tartunk, a hatodik emelet lakója, Victor Velasco, Epres Attila teljesen habókos ruháit, feltétlen meg kell említenem. Nagyon könnyen átbillenhetett volna egy túlzásba, de szerencsére pont megtartotta annak hátárát. Ahogyan, magát a figurát is. Bolondos, de mégis határozott.
Kíváncsi voltam, hogy a díszletet, miként fogják megoldani. Igaz, a film döntő többsége a lakásban zajlik, de azért voltak külső jelenetek is. A Belvárosi Színház színpada, ezzel szemben nem a legnagyobb. Azonban abszolút sikerült és még a parkos jelenet sem hiányzott számomra. Maga a lakás pedig egy az egyben visszaadta a filmes hangulatot. Még azt az öt emeletet is láttam magam előtt, holott az nyilván nem kapott helyet a díszletelemek között.
Az előadás előtt egy héttel, szerettem volna feleleveníteni, a Robert Redford és Jane Fonda filmes verzióját, mivel láttam már egyszer régebben, de azért arra nem akartam volna alapozni. Sok előadásnál ezt nem ajánlanám, mert túl friss lenne az az élmény és minden mondatot, mozdulatot, ahhoz kellene hasonlítani, de számomra itt csak hozzátett. Jobban tudtam koncentrálni a poénokra, a kisebb gesztusokra és míg maga a film nagyon tetszett, az előadáson sokkal jobban el tudtam magamat engedni és nevettem. Nem is keveset. Ja és a többi néző is nagyon jól szórakozott. A ruhatárnál sorban állva hallgattam a többiek reakcióját, és mindenki mosolyogva mesélte a poénokat.
