A Budapesten, 1971-ben született Maros András dráma- és forgatókönyvíró, fordító különös és nagyon mai életpályát tudhat magáénak. Tanult Hollandiában és az Egyesült Államokban is, közgazdász végzettsége van, de a legváltozatosabb fizikai munkákban is kipróbálta magát. Az irodalom azonban mindig is vonzotta, 2003-tól jelennek meg novellái, regényei és viszik színre darabjait. A Redőny címűnek most, január 15-én volt az ősbemutatója az Óbudai Kulturális Központ zsúfolásig megtelt színháztermében, az Orlai Produkciós Iroda szervezésében és a Nyílt Fórum hathatós támogatásával.
A Redőnyön látszik, hogy nem kezdő író alkotása, hanem a színszerűség kívánalmaival tisztában lévő szerzőé, aki nem érzi beleszólásnak azokat a tanácsokat, amikkel a hozzáértő dramaturgok jobbá és hatásosabbá teszik az előadást. A Redőny cselekménye több helyszínre tehető: Nyíregyházára, Kisvárdára, Vásárosnaményba és Budapestre, és úgy, a rendszerváltás tájékán kezdődik, egyenes vonalban halad előre, nagyjából 20 évet foglal magába. A közönség tagjait időnként felbukkanó narrátor magyarázata segíti az eligazodásban. Öt szereplője van, egy famíliába tartoznak, így az is kijelenthető, hogy családtörténet. Az ezredfordulós és az azt követő évek a magyar vadkapitalizmus esztendei, amikor szégyentelen ügyeskedők mindenféle törvénybe ütköző üzletekkel, umbuldákkal privatizálták az állami vagyont. Ezt a korszakot nevezik szépítően az eredeti tőkefelhalmozás idejének.
A Redőny központi szereplője Éva. A darab kezdetekor fiatal, a kamaszkort éppen elhagyó, szebb, jobb életre vágyó, csinos, de kissé butuska lány, és a végén pedig megtört, kiábrándult emberi roncs, aki nem érti, hogyan és miért jutott el idáig. Egész életében sodródik, cseppnyi önállóság nincs benne, mint valami akarat nélküli tárggyal, úgy bánik vele először a tisztaságmániás, lehengerlő modorú anyja, Márta, akinek a felügyelete alatt áll, majd tőle a legváltozatosabb, de igencsak kétes bizniszekbe belemenő, faragatlan, a nőket csak erotikus játékszernek tekintő férje, Attila fennhatósága alá kerül. Senki sem törődik vele, nem kíváncsiak a véleményére. Egy heppje van. a szobai ablakredőny, annak mindig lehúzva kell lennie a vidéki házukban, majd a pesti lakásukban is. Hogy ne lássanak be.
Éva a házasságban egyre boldogtalanabb, elnyomja a férje, a leghagyományosabb női szerepet várja el és követeli meg tőle. Szorongásait az sem oldja, hogy szép, egészséges, kisfiúnak, Nándinak ad életet. Ösztönösen érzi, valami nincs rendben, de Attila meg Márta mindig letromfolja. Egyre bogarasabb lesz, zizis, ahogyan a népnyelv mondja. Megszállottan takarít, ugyan anyja és a férje is észleli, valami nincs rendben vele, de a kisujjukat sem mozdítják. Attila aláírat vele mindenféle banki papírokat, amiknek mibenlétéről és súlyos következményeiről még véletlenül sem tájékoztatja. Ez lesz szegénynek a veszte, mert amikor Attila feje felett összecsapnak a hullámok, akkor külföldre menekül, és otthagyja a pácban a mit sem sejtő, semmiről nem tudó feleségét, akit több évre börtönbe zárnak. Attila viszont a lopott pénzből, mint Marci Hevesen, úgy él abban az országban, aminek nincs kiadatási egyezménye hazánkkal. Évának legalább, az akkor 10 év körüli Nándit sikerül biztonságba helyezni, kiköti, hogy ne a szűklátókörű, zsarnokoskodó anyjához kerüljön, hanem férje józan felfogású öccséhez, Berci családjához.
László Lili alakítja Évát. Tökéletesen jeleníti meg azt a leépülési folyamatot, aminek az elején ez a nem annyira életrevaló, bátortalan leányzó még valamiféle élénkséget mutat, homályos terveket szövöget, majd lassan elindul azon a külső-belső szétesésig tartó, lefelé vezető úton, ami a lejtő aljára viszi. Schruff Milán Attilája vérbeli macsó, aki engedelmes szexháziállatként tartja a feleségét, és végképp nem érti, mi a baja, amikor mindene megvan, ami szerinte a női boldogsághoz kell: berendezett lakás, számtalan divatos ruha, imádnivaló gyerek, és még dolgoznia sem kell. Remekül kelti életre a kisstílű vidéki vagányt, akiből a nagyvárosban gátlástalan gazdasági bűnöző válik, mert sok-sok gyanús seftelésbe is belemegy, és pikk-pakk olajra lép, amikor ég a lába alatt a talaj. Lass Bea elismerésre méltóan személyesíti meg a tenyeres-talpas, a világot csak a maga szemén át látó Mártát, aki lánya gyötrésében és engedelmes bábbá idomításában szolgálatkészen áll a veje rendelkezésére. Pataki Ferenc kifogástalanul hozza nem csupán a csecsemő meg a kisgyermek Nándi összetett alakját, hanem a felnőtt egyetemistáét is, és még a narrátorét is. Rohonyi Barnabás a mértékletes, családszerető Bercit igen meggyőzően viszi színre, aki hiába próbálja bátyját szembesíteni gyalázatos tetteivel. Fekete Anna díszletei csupán jelzésértékűek, helységnévtáblákon olvasható, éppen melyik településen játszódik a cselekmény, a vidéki, lehúzott redőnyű, sátortetős ház csupán vetített képen jelenik meg, a fővárosi lakásban viszont már valós alakban is feltűnik a méretes redőny, amit Éva kényszeresen mindig leenged, ha véletlenül felhúzta valaki. Kiss Julcsi jelmezei kifejezik a szereplők jellemét, Éva hétköznapi cuccokban jár-kel, még akkor is, amikor már telne szebb ruhákra, Márta tarka-barka otthonkákban végzi a háztartási teendőit, Attila mindig menő szerkókat, Berci pedig visszafogott öltönyöket hord, Nándi a fiatalok farmer-póló egyenöltözetét viseli.
Ujj Mészáros Károly nem először rendez Maros András-darabot. Most is igen feszes ritmusú, érzelmekkel áthatott produkciót állít színpadra, amiben egyszerre van jelen a humor és a dráma. Egészében véve tragikus az együgyű Éva története, a jelenetek zömében azonban a nézők java része a hasát fogja a nevetéstől, ami nem csupán a szellemes dialógusok mosolyra késztető mondataiból fakadnak, hanem azokból a különféle mozgáselemekből is, amik a némafilmeket idézik. Ugyanakkor a képzeletbeli függöny legördülése után valamiféle megmagyarázhatatlan szomorúság fogja el a közönség tagjait ennek a tudatlan, jóhiszemű asszonynak a szomorú sorsától. A publikum azon része, akik átélték a rendszerváltás utáni, a ’kimentek a tankok, bejöttek a bankok’ szlogenű zavaros éveket, ők alaposan elgondolkodhatnak, miféle buktatókkal teli, előre nem látható, gyászos és csúnya dolgokat hozó események zajlottak akkoriban, amik ma már a történelem részei. Elmélázhatnak azon is, szabad-e egyik embernek, – jelen esetben egy nőnek – ennyire alárendelnie magát egy másik ember akaratának. Számtalan kérdést vet fel a Redőny, amiket mindenki saját, vagy rokonainak, ismerőseinek tapasztalatán keresztül mérlegelhet, és megadhatja rájuk a maga válaszát.
