Érzések, helyek, városlakók, karakterek, közlekedés, szórakozás, evés, ivás, szeretet, szerelem, gyűlölet, öröm, fájdalom, Pest, Buda.
Körfolyosó, kutyakaki, mozgólépcső, troli.
Lüktető, sokszínű, táncoló, daloló.
Budapest, Te!
Magával ragadó, betaláló, gondolkodtató, szórakoztató, megmosolyogtató, elszomorító, élményt adó.
A város szép és kevésbé szép arcai, a budapestiek szép és kevésbé szép arcai.
A színpadon az egyetlen díszlet (díszlettervező: Kálmán Eszter) forog, mint egy körhinta, mindig más képeket mutatva. A kellékek ötletesen felhasználva, így lesz a bőröndből kutya, a női ridikülből locsolókanna.
A jelmezek (jelmeztervező: Keszei Bori) egyszerű hétköznapi városi viseletek, némi retró hatással, és különleges extrával.
A zenés városnézés idegenvezetői: Járó Zsuzsa, Péter Kata, Nagy Dániel Viktor, Radnay Csilla, Takács Zalán, Gombó Viola, Börcsök Olivér, egyik pillanatról a másikra ugrálnak a különböző karakterek bőrébe, finom humorral és lelkes örömmel mutatják meg a nyüzsgő város változatos életképeit. Mindannyian elképesztően remek játékkal és kiváló énekléssel. Hozzájuk csatlakozik a rövid mosdószünet kivételével végig a színpadon lévő hangulatfelelős, a „szintis dj” (zenei vezető: Wagner-Puskás Péter), aki együtt él a megelevenedő történetekkel, és az élő zenélés varázsával „vezényli” végig a városnéző utazást. A látványhoz kapcsolódik a remek mozgás és koreográfia (koreográfus: Bodor Johanna).
„…ez a mi városunk. Kicsit szmogos, kicsit piszkos, de nincs még egy ilyen szép város.”
Aki budapesti, annak látnia kell.
Aki nem budapesti, annak meg főleg.
Aki szereti a várost, azért nézze meg az előadást.
Aki nem szereti, az meg azért.
A városnézés végén szívesen kértem volna még ráadásul néhány kör kirándulást, és néhány dalt. De így is dúdolgatok magamban, és mosolygok, ahogyan felidézem a tegnap estét.
„Szeretjük ezt a várost színéről és fonákjáról, mert olyan, mint maga az élet.”
