Nehéz őszintén meglepődni azon, hogy most, mikor ennek van szezonja, képes a néző kifütyülni két férfi csókját a színpadon. Ez a magányos harcosként fütyülő néző ugyanis a veresegyházi Mézesvölgyi Nyár programsorozat egyik előadására váltott jegyet, amelyekről igazán nem feltételezhető, hogy bármilyen módon próbára tennék a közönséget, hacsak nem a terjedelmükkel. Az Orlai Produkciós Irodától a Válaszfalak teljesen beleillik az újhullámos, upmarket komédiák sorába. A jól ismert színészgárda minőséget ígér, a történet sok humort és némi bizsergető konyhapszichológiát, de azért sejthetjük, hogy ez az előadás sem fekszi meg a gyomrot. Kétségtelenül ismét élmény látni Hernádi Judit profi „szemforgatásait”, ahogy Kern András beszédesen flegmatikus mimikáját is, de azért a maradék ezerháromszázötven néző sem marad le sokról, akik ezeket a rezdüléseket a gigaszínpados látási viszonyok mellett inkább csak odaképzelni tudják, mert látták már máshol is.
Az idősödő házaspár gyerekei már maguk is a családalapítás korába léptek, amikor a nő hirtelen bejelenti, válni akar. Ez a férjet jóval kevésbé rázza meg, mint felnőtt fiaikat, akik teljesen visszacsúsznak a gyerekszerepbe. Az elsőszülött fiú nyilván inkább csak azért, mert addig sem kell a saját házassága táján söprögetnie – a mosolygó feszültséget korrekten eljátssza a terhesnek öltöztetett, lyukas cipőjű suszter-párterapeuta Grisnik Petra és a macsósan befelé feszülő Pataki Ferenc.
A fiatalabb testvér nyíltan meleg agglegény, drámatanár és főként drámakirálynő, Nagy Dániel Viktort nem lehet irigyelni ezért a hálátlan szerepért, amiben még a humor is gyorsan elfárad. Brian nem pusztán a filmvígjátékokban bevett kellékké vált, sztereotip meleg férfi kellemetlenül kétdimenziós skicce, hanem egyenesen rosszindulatú paródia; nehéz ebben az ábrázolásban az ún. meleglobbi színházi előretörését látni. Feltételezhetően nem rendezői döntés, hogy az ő alkalmi szexpartnerjelöltje lesz az előadás egyik legjobban integrált személyisége: inkább Rohonyi Barnabásnak sikerül bámulatosan eltalálnia az arányokat ebben a jelenetszerepben, hogy kiszolgálja a helyzetkomikumot, de mégse váljon ő is karikatúrává. Összességében viszont Bess Wohl drámája többre tartja a szórakoztatást a valószerűségnél, és a szereplőit szívesen odadobja egy-egy poénért. Aránytalanul kidolgozottabbnak érződik a feleség karaktere is a férjéhez képest, pedig Kern András kitölti az egy-egy rezignált mondatnyi szövegeit.
A bonyodalmak végén nagyjából azt a befejezést kapjuk, amit egy bársonyos, füttyögős nyári éjszakában várhatunk: burkoltan érzelmi zsarolós, a kötődésnek álcázott játszmákon könnyekig meghatódós, diszkréten lebegtetett happy endet. Ez passzol ide, követelmény, mint a stúdiólakás-színpad, az abban rutinosan mozgó színészek vagy a szolidan igényes látvány. Itt persze hogy a nyitóképben még loncsos, melegítőfelsős feleség jól kicsípi magát a tervezett istenhozzádhoz. Ugyanakkor saját mezőnyében a Válaszfalak mégis frivol, csak épp pont nem a férficsók tekintetében: anya a fiának felidézi legszebb orálisszex-élményeit, az új nő a vibrátorát dicséri a majdnem exnek, az apa folyamatosan banális, trágár vicceket mesél. Az ingerküszöb emelkedése ellenére ez a dráma Szabó Máté rendezésében is csak egy kicsit felújított klasszikusnak érződik.
