Három napon belül két olyan színházi produkcióra vetődtem el, amelyek egymást erősítve hatottak. Mindkét előadás alkalmas arra, hogy jó beszélgetéseket indítson be, de megtekinthetőek "csak" a színészek kedvéért is.
A Rózsavölgyi előadása (Bármit mondhatsz) után szerdán Mély levegő-t vettem a Jurányiban.
Nyár elején tették közzé az előadás létrehozói, hogy Halász Rita regényéből azonos címen monodrámát készítenek. Zsigó Anna és az előadó, Pálos Hanna alkalmazta színpadra a regényt - hűen az eredetihez, 90 percben összefoglalva minden lényeges mozzanatot. Miután a hírt észrevettem, azonnal megszereztem a könyvet, másnap Pálos Hanna hangját és egyéniségét már beleképzelve el is olvastam, és azóta vártam kíváncsian, hogy milyen lesz az adaptáció. Nem volt kétségem, hogy illeni fog hozzá.
Az érdeklődésem elsősorban a színésznőnek szólt, akit láttam még egyetemi vizsgáiban is, és később a Katonában játszott kisebb-nagyobb szerepeiben. Ezek közül kétségtelenül kiemelkedik a kétszereplős Lélegezz, amelyet most új partnerrel (Vizi Dáviddal) az Orlai Produkció támogatásával vihet tovább, illetve a Sufniban bemutatott Médeia, amely véleményem szerint pályája eddigi legfontosabb mérföldköve. Aki ebben megnézte, az biztosan érdeklődni fog a Mély levegő iránt is.
A Mély levegő egy válás története - a főszereplő-narrátor bántalmazó férjétől visszaköltözik apjához két kisgyermekével, és innen követjük végig helyzetének alakulását. Egyes pontokon visszaemlékszik élete korábbi korszakaira és szereplőire, azokra az időkre is, amikor még minden rendben lévőnek látszott, velünk együtt keresi a nyomokat, hogy mi miatt jutott idáig.
Tanulságos mindaz, amit hallunk, Pálos Hanna eléri, hogy Vera sorsa érdekelni kezdjen minket, érezzük a kapcsolódási pontokat, saját életünkkel való szembenézésre késztet.
Ami az adaptációt illeti, a regény ismeretében csak azt mondhatom, hogy nem hagy hiányérzetet, sőt az sem baj, hogy az előadás döntő hányadában Pálos Hanna egy széken ülve mesél nekünk, alkalmanként önmagával párbeszédezve. Minden megjelenített szereplő más hangon szólal meg, a történteket így talán még inkább magunk előtt láthatjuk Mivel Vera képzőművész, jól kiegészíti az előadást a kivetítés is - visszaadják a szereplő hangulatát a színésznő által létrehozott vízben oldódó festékfoltok. (Látvány: Keresztesova Veronika)
Az élmény élő zene erősíti, Csizmás András (más alkalmakkor majd Ajtai Péter) nagybőgőn kíséri a történetet.
A szereplővel nagyon sok ponton tudtam azonosulni, döntéseit indokoltnak éreztem - leszámítva a kokainozást, ez a fordulat túlságosan idegen tőlem, bár nyilván több más kortárs regényben is azért jelenik ez meg, mert valóban tipikus jelenség. Erre nincs rálátásom.
Pálos Hanna a Jurányi Kamaratermében egyszerre nagyon közel van hozzánk, de távol is. Átérezzük, hogy mi emberek, egymás sorsának csak megfigyelői vagyunk, csak pillanatokra tudunk kapcsolódni, de ha ez is sikerül, már ennek is nagyon kell örülni.
